A TéO

Meglátogattam ma a szép elmékű iskolámat, ahol titkos harci feladatot kellett teljesítenem. Aggódtam a célterület megközelíthetősége miatt, de babakocsival is könnyen be tudtam menni az alagsori dékáni irodába, mert a terület akadálymenesítését megoldották, mióta nem jártam ott. Telefonos érdeklődés után, a kész tények birtokában érkeztem, hogy segítsenek.

A TO-s hölgy már nem a régi, frissített verzióval volt dolgom, de ő is pikk-pakk elintézte volna az ügyet. Ha nem lettek volna más jellegű akadályok. Kezdetnek beszólt, hogy 'nem fog az olyan gyorsan menni, mint ahogy azt maga gondolta'. Eszembe juttatva ezzel a régi egyetemi éveket, amikor hallgató koromban lekezelő, pökhendi, nagyképű stílusban küldtek el minket a TO-sok a francba a nyűgjeinkkel együtt. Én egy egyszerű, visszafogott 'semmi baj, jó lesz úgyis'-sal hárítottam az első támadást.

Azonban a hölgy nem volt rest, újra próbálkozott, és beküldte, hogy 'hogy lehet egy oklevelet elveszíteni, mondja már meg?'. Erre én mentegetőzés helyett oldalra döntöttem a 30 éves fejemet és ránéztem a szigorú 'öreg vagyok én már ehhez, ne próbálkozz kisanyám' tekintettel, ami - úgy tűnt - hatott, és a kézenfekvő, harmadik kérdést már nem tette fel. (Hogy mi a fenéért akarok én hirtelen egy másolatot a diplomámról, amikor minden jel szerint GYESen vagyok a fiammal). Hatásos voltam.

Azt már nem is részletezem, hogy az ügyintézés sikertelennek bizonyult, ugyanis a végzésem után telepítették a Neptun rendszert az egyetemen, amiben én így nem vagyok benne. Befizető csekket meg csak a Neptunból tudnak nyomtatni, de így ez most lehetetlen, üres csekkjük meg nincs. Volt a múlt héten 200 darab, de elfogyott. Vagy nem találják. Röpke negyed órás válságmegbeszélést követően 2 TO-s hölgy, meg egy pasas a dékáni irodából arra a megoldásra jutottak, hogy menjek vissza 2 hét múlva.