Magyar dal

A közepén csatlakoztunk. A népzenei motívumokkal díszítő dalok alatt terepeszemlét tartottunk a szigeten és csak a Lovasi-féle Tankcsapda feldolgozásra értünk vissza, ami Zamárdi óta híressé lett. Tényleg jó volt. Kuriózum.

Egy-egy magyar előadó önálló koncertjére nem járok, de most, hogy tömegesen léptek színpadra, kíváncsi voltam. Először mindenkin az tűnt fel, hogy meghízott, megöregedett, és/vagy elment a hangja. Már aki egyáltalán színpadra tudott állni, mert például Charlie ott sem volt. Mostanában nem is hallunk róla, valószínűleg az alkohol áldozata lett. Pedig vártuk. Hozzáteszem, Koncz Zsuzsát is vártuk, de róla nem feltételezek semmi rosszat. Csak hiányoltam.

Nem értettem viszont Puskás Peti és a Társulat fellépését. Nem zavart, csak nem értettem.

Szóval Novák Péter elhízott. Vikidál Gyula megöregedett. Ákosnak csak egy fellépő ruhája van. Fenyő Miki bőröndöket hord a szeme alatt, de próbál nem tudomást venni arról, hogy eljárt felette az idő. Szikora Robinak ez sikerül is. Zorán megőszült. Pataki Attilának pedig a fekvenyomás jobban megy, mint az éneklés. (Őt szoktuk látni a 'kör közepén állok' emblémás edzéstervével izzadni a budaörsi edzőteremben.)

Nagy meglepetés volt a Frenreisz-féle örömzene, és végül az István, a király részletek is, amit a csikók adtak elő. Kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet egy tehetségkutató műsorból a sziget nagyszínpadra kerülni, annak tudatában, hogy marhára nem oda valók vagyunk és nem is ránk kíváncsi az a tömeg ott lent. Kaptak is füttyöt, de végül jókat énekeltünk velük. Színpadi játékból azért még van mit elsajátítaniuk. Nem bánom, hogy a tévében sosem láttam őket.

Arra is kíváncsi vagyok, milyen lehet Fenyőnek meg Szikorának ennyi ember előtt állni. Ehhez is egy fesztvál kellett. Alig akartak lemenni a színpadról, annyira tetszett nekik a dolog.

Hazafelé azért arra jutottunk, hogy sosem jönnénk el ilyen koncertekre, ha meg kellene venni rá a jegyet és nem lenne behajtási és parkolási engedélyük a sziget területére.

Mi is megöregedtünk.