Sushi bar

A hurráoptimizmusom szokásos leszálló ágában van, utólért a rendszeres kétheti szomorúság. Elintéztem ma is egy csomó dolgot, de mintha nem történne velem semmi. Csak telik az idő, vég nélkül. Holnap már december. A kedvenc hónapom. (A nővéremnek viszont ilyenkor kezdődik az éves depressziója, - 28 éve, mióta egy decemberi napon megszülettem - és általában a következő év november végéig tart.)

Már a legközelebbi ismerőseimnek se merem elmesélni hogy mennyire jó dolgom van, nehogy irigyek legyenek rám, ennek ellenére tegnap is elhasználtam egy pár zsebkendőt. Nálam a depresszió családi hajlam, nem én szereztem, hanem örököltem.

Azok a mámorító reggelek, vol.4

Ma reggel merő véletlenségből megpróbálta eltörni a térdemet, majd vígasztalásul hozzátette, hogy egész éjjel kb 60 cm széles helyet hagytam neki a 180-as ágyból, ám ennek ellenére viszonylag jól aludt.

Neked is jóreggelt, Drágám.

Green tea

Meglepő módon él még olyan ember az országban, aki nincs tisztában azzal, hogy a zöldtea valamivel többet jelent, mint a zöld színű csomagolásban lévő teafiltert. Egymás után kétszer kaptam ugyanabban a gyorsétteremben English blend teát zöldtea helyett, majd meglepődött, zokon vevő arckifejezéseket, miután elismételtem, hogy mit kérek. De ezt úgy, hogy nem a postástól vagy a villamosvezetőtől kértem a teát, hanem az étteremlánc alkalmazottaitól. Nem is tudom, hogy kit sajnálok jobban: őket-e vagy magamat.

SE W550i

Életem legújabb párja. Nem állom meg, hogy ne emlékezzek meg róla ezen a helyen. Utólag visszagondolva kicsit szégyellem magam, hogy megint annyit ellenkeztem, de a márkahűség az márkahűség, nem tehetek róla, monogám hajlamú vagyok a tartozékaim tekintetében.

Egyszer volt a kezemben ilyen telefon, egy kereskedőnél, de nem sokáig, mert felidegesített, hogy több éves, távközlési szektorban edzett készülékhasználati tapasztalattal nem tudok kinyitni egy telefont. Idegesen lecsaptam a pultra, és hozzátettem: 'Jó, ilyet nem kérek'.

Aztán úgy alakult, hogy a teljes Nokia készülékpaletta kiesett, a PDA-k közül nem tudtam választani, és azokhoz macerás hozzájutni, drágák, külföldre épp nem ment ismerős, stb, szóval maradt a SonyEricsson, amitől bár elvből kirázott a hideg, de ezek lejátszanak mp3-at, van gyors adatforgalom (én beszélgetésre csak ritkán használom a telefont és akkor is csak tőmondatokban nyilatkozom), ráadásul ez olyan szép narancssárga, és nem szaladgál mindenki ilyennel az utcán.

Hagytam magam rábeszélni. Ez az első olyan telefonom, amit csak a vásárlás után néztem meg alaposabban, vakon bíztam a jóakaróim véleményében, amire mostanában igencsak hajlamos vagyok. De nem bántam meg, most sem. Gyönyörű, színes, formás, használható, előnyös, és nem kell külön mp3 lejátszót hordanom (és vennem), ráadásul a headset is tökéletes a zenehallgatáshoz.

Kár volt annyit nyavalyognom.

A mai dilemma

Nekem tényleg van olyan, hogy elképzelek szituációkat, hozzágondolom, hogy mit reagálnék, mit mondanék, mit tennék ott, akkor, aztán újra és újra lejátszom magamban, egészen a részletekig kidolgozva a történetet, a dialógusokat, fordulatokat, aztán annyira beleélem magam, hogy a végén nem tudom eldönteni, hogy valóban megtörtént-e, vagy csak elképzeltem elalvás előtt, vagy a kanapén pihenve, párnával a fejem alatt.

Akkor most beutaltassam magam a pszichiátriára, vagy megtanuljak komolyan forgatókönyvet írni?

Szomorú hír

Van az úgy, hogy az ember gyakrabban találkozik a fogorvosával, mint a barátaival. Ez most egy ilyen időszak nekem.

Ismétlés

A szeretet munka.
A szeretet munka.

Zselétalp

Van egy régóta hiányzó item a 'kívánt, de nem létező termékek és szolgáltatások' palettáján, amit véletlenül találtam meg a héten a Krisztina körúti DM polcán. Vártam valakire, de nem jött, kint meg hideg volt, hát bementem és megtaláltam. Nem csigázom tovább a nem létező érdeklődést: öntapadó zselétalpról szó, amit magassarkú cipők talpára lehet ragasztani, (felülre), hogy alulról megtámassza a talpboltozatot, a talp fájdalmát enyhítendő. Nem értettem, hogy erre miért nem gondol senki rajtam kívül, úgyhogy most nagy az öröm.

De mégsem vettem. Melléfogtak a pozícionálással. Több cég is gyártja már, de mind ezzel a szar szöveggel a termék neve alatt: 'Táncoljon át egy egész éjszakát, vagy sopingoljon egész nap, lábfájás nélkül.' Hát nem érzem magam a célközönség részének, pedig nekem is szokott fájni a lábam. Nem táncolok egy percet se, és vásárolni se magassarkúban szoktam. Mégcsak sznob se vagyok, sajnálom. A rövid ideig tartó boldogság után jól felhúztam magam és sértődötten elhagytam az objektumot. Vissza a hidegbe.

Kérdéseim:

Segítsen valaki: hogy lehet lejönni a Cataflam-ról?

És napi több kiló gyógyszer elfogyasztásával vajon szinten lehet tartani a testsúlyomat, ha egyébként enni nem tudok?

Tegnapi megfigyelés

A fájdalomtól feldagadt jobb arcomra kétszer annyi hidratálót tudok kenni, mint az ép bal oldalira.

I'm alive

Pénteken 2 órát töltöttem a fogorvosi székben. Volt móka, kacagás, aztán dráma és könnyek is. Végigjátszottam a teljes palettát.

Egy fogam eltávolítása 90 percet vett igénybe, ami nem csak engem viselt meg, hanem a fogorvos lányt is, neki a csuklója fájdult meg az erőlködéstől, aztán segítséget kellett hívnia.

Jött is. Alapvetően semmi bajom a szadistákkal, amíg nem a fogorvosi székben hoz össze velük a jó sors. Érdekes módon az ő fájdalom csillapító injekciója nagyon fájt, és a csontfúróját se köszöntem meg. (Hogy az utánam következőket mivel kábították, arról sejtésem sincs, mivel volt egy olyan érzésem, hogy a teljes rendelő fél éves lidokain adagját belém nyomták aznap.)

Szóval súlyos rábeszélések árán a fogam és a gyökerére nőtt gyulladt gócok is kijöttek, aminek persze nagyon örültem, de az is csak addig tartott , amíg megtudtam, hogy a sebet össze kell varrni. Akkor becsuktam a szemem és elhatároztam, hogy egyszerűen nem fogok tudomást venni a varrásról, túl sok volt már a mókából egyszerre. A varrásból nem is éreztem semmit, csak az a tetves cérnaszál simogatta az arcomat le-fel, ami kilógott a számból öltés közben.

A végén elcsigázva álltam fel, de mielőtt az ajtóig értem volna, visszarendelt a fogorvos lány. Kedvesen letörölte az arcomról a vért, mielőtt kimentem az utcára. De legalább élek.