szerda, augusztus 30, 2006

Kizárt dolog

Tegnap, mire hazaértem, a fiúk a fürdőszobában voltak. És csak véletlenül zártak ki a házból.

Kikászálódok a kocsiból, keresem a kulcsot, nem nyitja az ajtót. Nézek. Belül van a másik kulcs, ajtó bezárva. Csengő nincs, kopogok. Nem hallja senki. Kopogok még. Semmi. Visszaülök az autóba, dudálok. Semmi. Az ajtóhoz lépek, kopogok. Várok. Előveszem a telefont, tárcsázok. Nem veszik fel. A telefon a nappaliban maradt. Megyek a kocsihoz, dudálok ingerültebben. Semmi. Látom, hogy az emeleti fürdőszobában zajlik az élet, a fiúk fürdenek. Töprengek. Vajon túl későn értem haza? Pedig szóltam 10 perce, hogy jövök, és akkor nem voltak mérgesek, örültek. Most mi van? Dudáljak még? Minek? Kopogjak még? Már fáj a kezem. És akkor jött az ötlet: feldobok egy kicsi kavicsot az emeleti ablakba. Na, azt meghallották. Beengedtek.

Volt nagy örülés, és megoldódott a rejtély, hogy ki a franc dudál a ház előtt, mert csak ültek és gondolkodtak.

Eredmény: reggel egy berepedt ablak az emeleti fürdőszobában kipipálva. Éljen.

SMS spam

Az mennyire vicces, amikor megspammelnek a saját termékeimmel.. Kaptam a héten egy ilyen sms-t a 0691227300 számról:

"Csúcs zenék a mobilodra! Küldd vissza a zárójelben lévő betűt (a) Black Eyed Peas - Pump it (b) Rúzsa Magdi - Most élsz (c) Shakira - Hips don't lie 400 Ft + áfa"

Találkoztam

2 osztálytárssal tegnap. Az a megdöbentő, hogy ifjú korom ellenére az egyiküket 16 éve láttam utoljára. (Önmagában is döbbenetes, hogy bármi történt velem 16 évvel ezelőtt, olyan fiatal vagyok még..) Azt hittem, egyébként, hogy 20 éve költözött fel Pestre a szülei válását követően, de csak 16. Ezt is tegnap tudtam meg.

Nem ismertem fel elsőre, pedig a vonásai nem változtak, csak 12 évesen nem volt szakálla, meg szemüvege. Aztán az is meglepő, hogy van olyan ember, akinek nemrég született gyereke, de mégsem a gyerekéről beszél állandóan és egyfolytában. Főleg, ha a beszélgetést kifejezetten arra szerveztük, hogy megtudjuk: kivel mi történt az elmúlt 1-16 évben..

Az ujdonsült anyukák és apukák rémes expozékat tudnak tartani minden ismerősnek vagy akár ismeretlennek a terhesség fárasztó mindennapjairól, a szülés borzalmairól, aztán az éjszakai felkelésekről, álmatlanságról, kialvatlanságról, a gyereksírásról, szeretetről, féltésről, babaúszásról és hadd ne soroljam tovább. Ez az, amitől minden újdonsült, vagy gyakorló szülő az őrület felé kerget. De Ő nem.

Alig tudtunk meg róla valamit, mert ugye általában én beszéltem. Néha észre vettem magam és át akartam adni nekik a szót, de nem sikerült. Csak hallgatták a monológjaimat. (Remélem, nem kergettem az őrület felé őket. Bocs.) Aztán mielőtt indultunk volna, említette, hogy a belvárosból akkor költöztek ki, amikor jött a gyerek.. Megkérdeztem mikor jött a gyerek. 20 hete.. Bámulatos. Tényleg gratulálok. Egy boldog ember csendes hétköznapjai.

kedd, augusztus 29, 2006

Összegzés

Nem, mintha halni készülnék, de a látogatottsági adataim ismeretében, kissé elérzékenyülve összefoglalom a Szóköz másfél évének legfontosabb adatait.

2005 januárja óta:
készült 404 bejegyzés, (400-nál akartam ünnepelni, de túlszaladtam rajta, valószínűleg ez is a kenyérsütőgép miatt van. Apropó: kitűnő lett a teljes kiörlésű rozskenyerem.) és
volt 1.828 page load.

Csak ebben a hónapban
volt 200 unique visitor,
ebből 57 volt first time visitor,
és 143 returning visitor.

A napi vissaztérő látogatók száma stabilan tartja a 10-et, még azokon a napokon is, amikor nincs új bejegyzés. Vannak visszatérő olvasóim Kecskeméten, Szegeden, Győrben, Debrecenben, Szombathelyen és Sopronban. A legtávolabbi olvasóm pedig New Haven-ben kattint.

Kicsi büszkeség, nagy respect.

vasárnap, augusztus 27, 2006

Easy sunday morning

Tartottam egy kis pihenőt a margit szigeten, mielőtt holnap elkezdődnek a szorgos hétköznapok. Végre minden visszatér a régi kerékvágásba, reggel mindenki elmegy a dolgára: óvodába, vagy dolgozni. Már alig várom.

Elterültem a füvön, a kockás pléden, olvasgattam, végig gondoltam, mivel fog telni a szeptember. Sok dolgom lesz. Egy szitakötő pár látogatott meg a magányomban, de csak egy röpke légyott erejéig, épp az én papucsomon toltak egy 69-es figurát, odaadóan pulzálva. Le akartam őket fényképezni, de túl intim volt a pillanat.

G közben 2x körbefutotta a szigetet, aztán visszatért az origóra (hozzám), de kis híján eltévesztette a célt és egy (számomra legalábbis) idegen csaj felé kezdett orientálódni. Pedig nem sokkal voltak nagyobbak a mellei az enyémeknél. Kiérti..?

Tudok

sütni!

szombat, augusztus 26, 2006

Caribbean dream

Az első közös kenyér után, ami egészen jól sikerült, máris sütöm a második kenyeret, ezt ugyan már csak magamnak. Nem, nem váltunk el, csak G fogyókúrázik és így sajnos nem ehet a 'Karibi teakenyér'-ből. Ez olyasmi lehet, mint a mi teasüteményeink, csak kenyér alakú és édes. A kókuszos tésztájába asztalt gyümölcsöket rejtettem. (Hogy miért pont olyat sütök, amiből ő nem ehet? Mert szemét vagyok.)

Mielőtt Stahl Judit klónjaként kezdenék viselkedni, abba is hagyom, és eszembe jut angelday kolléga kritikája, amit a blogjában kérdésként fogalmazott meg: 'miért van az, hogy minden magyar lány muffint süt finom magyar édességek helyett?'.

A sütőben van a cucc. Ha jól sikerül, akkor beszámolok róla, ha nem, stílusosan kitörlöm majd ezt a bejegyzést, és akkor senki ne is érdeklődjön róla!

péntek, augusztus 25, 2006

Biturbo kormánylakáj

(Szegény öreg) barátomat még az Index is húzza. Így jár az, akinek a személye már régóta megosztja a közvéleményt.

Ünnep

A kenyér ünnepe után nem sokkal sikerült megvásárolnunk életünk első kenyérsütőgépét, amire már mindketten oly rég óta vártunk. Tegnap meg is sütöttük az első közös kenyerünket, ezzel újabb mérföldkövéhez ért az egyébként is üstökösként ívelő, boldog kapcsolatunk. Érezzük.

Hát, ásó-kapa-dagasztólapát. Ünnep ez a javából.

Tévúton

Elhúzok, mint a vakliba.

kedd, augusztus 22, 2006

Biznisz

Életem legjobb ötletét (vagy legalábbis azt, amire a legbüszkébb vagyok) a Szigeten találtam ki: adjuk bérbe a gyereket a Luminárium előtt. A gyerekkel érkezőket soron kívül azonnal beengedik. Így mindenki jól jár, mert:

1) a gyerek az egész napot a színes lufiban töltheti,
2) aki kibérli, az megspórolja a nettó 2 órás sorban állást, és
3) mi is, mert megszabadulunk a gyerektől és még pénzt is keresünk rajta.

Ollé.

Tour de Austria

- Az mi?
- Lovaglócsizma.
- Te lovagolsz?
- Csak ritkán. De lovon soha.

Vihar egy kanál tüzijátékban

Idén is meg akartuk nézni a tüzijátékot. (Bocs, amiért a csapból is ez a téma folyik, arról nem én tehetek.) Parkolót kerestünk a Vár környékén. Mivel én nem tudok parkolni (erről bővebben később), G átvette a kocsit és dühöngeni kezdett:

1) miért nem hagytuk a kocsit Gazdagréten, és jöttünk be busszal a délihez. Onnan már könnyen felmehettünk volna a Várba.
2) miért nem parkoltunk a mom park mélygarázsában, amikor eljöttünk előtte, akkor még biztosan volt hely, a tüzijáték előtt egy órával az is teli van.
3) miért nem hagytuk ott a kocsit a Krisztina téren, igaz, hogy azon a helyen, ahol álltunk, minden valamirevaló parkolóőr kerékbilincset rakott volna a kocsira, de a budapesti parkolótársaságok összes kerékbilincse sem lett volna elegendő az augusztus 20-i szabálytalanul parkoló autók kerekére.
4) az a rohadék meg pont előttünk rakta le a kocsiját az Attila út sarkán, hogy fonnyadna el.

Végül megálltunk a Moszkva térhez közel. a zebrán felhajtottunk a járdára, abban bízva, hogy a kerékbilincsek hordozói is a tüzijátékot nézik ilyenkor, vagy ha mégsem, akkor nekünk már nem jut belőle.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem tudok parkolni. Igaz, hogy nem hagyom a kocsit olyan helyen, ahol nem lehet megállni, de ez nem a parkolási képességem miatt alakul így, általában.

Szóval felmásztunk a Várba, megnéztük a Mesterségek Ünnepét, és sokáig gondolkodtunk, hogy lemenjünk-e a rakpartra, de ha már ilyen későn jutottunk be, inkább a nézelődés mellett döntöttünk. Aztán a felkerekedett a szél és a Vár tetejéről port, koszt, szemetet és lehullott leveleket nyomott az arcunkba. Olyan volt, mint a filmekben. (Bocs a rendezőknek, amiért eddig azt hittem, csak a látvány kedvéért csinálnak ilyen jeleneteket.) Aztán elkezdett esni, és egy pillanat alatt olyan vihar lett, amilyet csak a filmekben láttam eddig. (Bocs a rendezőknek, amiért eddig azt hittem, csak a látvány kedvéért csinálnak ilyen jeleneteket.)

Szerencsére ott voltak a pavilonok, a kézművesek közül sokan hazamentek már, volt hova behúzódni a szakadó eső elől. Aggódtam, hogy a tüzijátékot nehogy leállítsák, mert nem tudtuk volna elmagyarázni a 4évesnek, hogy a tüzijáték miatt vártunk a tömegben 2 órát, aztán csak vihar van, de tüzijáték nincs. Szóval féltem a következményektől. Szerencsére a zuhogó esőben, a pulton ülve, sátor alól remekül szórakozott a tüzijáték rakétákon, szinte észre sem vette hogy esik. Más kérdés, hogy én szarrá áztam, miközben a testemmel védtem az esőfüggönytől a gyereket. Csak néha szólt rám, hogy álljak arrébb, mert nem látja tőlem a fényeket.

20 percig vártunk, örültünk a nemzeti ünnepnek, meg a tüzijátéknak és az embereket figyeltük, ki mit tesz egy ilyen természeti / nemzeti katasztrófa idején.

1) a tipikus magyar átlagember: áll tovább a korlátnál és gyönyörködik. Félmeztelenül. Kb észre sem veszi, hogy esik az eső, mert 21.00 órára tökrészeg. Néha énekel.
2) a tipikus magyar család: apa felkapja a gyereket, anya összecsukja a babakocsit, és rohannak. Van náluk esőkabát, mert ők mindenre gondoltak. Igaz, ilyenkor az sem ér semmit, de legalább nincs emiatt lelkiismeretfurdalásuk. Hazáig rohannak.
3) az andagló 20-on éves pár: első romantikus randevú a Várban, tüzijáték helyett arcon lefolyó smink, átázott ruha, széltől kifordult esernyő, libegő nyakkendő és kézenfogva rohanás a védett helyek felé. Közben az egyik azon gondolkodik, hogy miért húzott magassarkút, ha macskaköveken randiznak, a másik meg azon, hogy milyen állapotban hagyta a lakását, ahová a váratlan fordulat beálltával felhívhatja a csajt 'szárítkozni'.
4) a túrista: sört iszik és elátkozza a napot, amikor megvette a Budapestre tartó repülőjegyét. Fogalma sincs mit csináljon.
5) a nemhétköznapi pszeudocsalád (ezek mi vagyunk): megvárjuk amíg elcsendesedik a vihar, kérünk egy nejlon szatyrot az utolsó várvédő kézműves árustól, amit ráhúzunk a gyerekre, mert az esőkabátját nem hoztuk el, és igazából azt sem tudjuk, hol van. Felkapjuk a 20kilós 4évest, megkérjük, hogy most az egyszer, életében először és utoljára, koncentráljon és próbálja meg a lehetetlent: maradjon csendben addig, amíg elérünk a kocsiig, mert Apa nem tud futás közben a szokásos 'Miért' kérdésekre válaszolni.

A Vár területét elhagyva láttuk a Sándor palota környékén a leszakadt tetőszerkezetet, és sajnáltuk azt a gyönyörű Audi TT-t, amit a gazdája nyitva felejtett az eső alatt, de mindegy is, mert úgyis ráesett egy marha nagy, leszakadt ág. Aggódtunk a mi kis dízel torpedónk miatt és futottunk.

A kocsi rendben volt, nem esett rá semmi. Beraktuk a gyereket, és elindultunk haza. Féltem, hogy petefészekgyulladást szerzek a csurom vizes ruhától, és bugyira vetkőztem a kocsiban, közben végig gondoltuk újra, hogy jól döntöttünk-e.

1) Gazdagrét rettentő messze van. Ha odáig kellene most eltömegközlekedni, éjfél előtt nem érnénk haza. Taxit hívni ilyenkor nem lehet.
2) a Mom park mélygarázsában a tapasztalatok szerint talán már térdig ér a víz.
3) a Krisztina tér sarkán épp nem volt semmi érdekes, de
4) az Attila útnál, ahol a rohadék leparkolt előttünk, egy óriási leszakadt ág hevert a járdán, a parkoló autó helyén.

Hazafelé meghallgattuk a híreket és örültünk, hogy a sokáig tartó parkolási process miatt már nem volt időnk lemenni a rakpartra. Köszi az árusnak a szatyrot. Mostmár nem kell megkeresni az esőkabátot. De hogy sikerült-e a lehetetlen, az maradjon a mi titkunk.

szerda, augusztus 09, 2006

Mozi

Örülök, hogy a gyerek rajzfilmek helyett tökéletes nőkről alkotott filmeket néz. Ezután már tőle is meg fogom kapni, hogy miért nem tökéletes a bőröm, az alakom és miért nem ugrok 6 méter magasat.

Fenyegetés

Azt mondta, még egy hiszti és lecseréli az ottalvós jegyemet hazamenősre.

hétfő, augusztus 07, 2006

Királydráma címszavakban

Újabb megabotrány Kovácséknál.

Megettem a gyerek mini jégkrémei közül egyet.

Igazi mostoha vagyok. Szégyellem is magam.

Az ominózus levél

Tisztelt Hölgyem,

Délelőtti beszélgetésünk folyományaként tájékozatom Önt, hogy a ... Kft irodája a Hajógyári sziget ... épületben működik. A Sziget rendezvény ideje alatt szeretném biztosítani magam és kollégáim számára a munkahelyünkre történő biztos bejutást. Amennyiben ehhez a rendezvény alatt Sziget belépőre van szükség, kérem, bocsásson a rendelkezésünkre 5 db hetijegyet, és tájékoztasson, hogy hol tudom azokat átvenni.

köszönettel,

aláírás

Guminő

Annyit érek, mint egy gumicukor.

szombat, augusztus 05, 2006

Helyzet

- Bocs, mindjárt ott vagyok. De meddig kell még mennem?
- A kereszteződésnek az a különös ismertetőjele, hogy én állok a sarkon.

péntek, augusztus 04, 2006

Amerikai belga kék

A múlt havi Shape-ben (2006/július) olvastam egy cikket a genetikailag módosított élelmiszerekről. (102-105 oldal, címe: Az egészség joga) Illetve nem, egész pontosan azok veszélyeiről. És ezzel meg is ragadtam a lényeget: nem értem, hogy ha egy újságíró arra vetemedik, hogy egy technológiáról beszámol egy újságban, akkor miért csak a veszélyeit mutatja be. (Holott a címben lenne módja megfogalmazni, hogy itt csak a veszélyeiről lesz szó). De ne szaladjunk ennyire előre.

Ha újságíró lennék, és ha a génmódosított élelmiszerekről írnék, (bár a Shape nem egy gasztronómiai vagy genetikai szaklap, csak afféle 'elmegyek a konditerembe vonaglani és utána látványdiétázom' célközönséget céloz), valószínűleg azzal kezdeném, hogy a génmódosítás nem az emberiség kiírtására törekvő álfantasztikum, és a génsebészek nem a harmadik világháborút kiváltó, őrült professzorok, hanem a dolognak tulajdonképpen értelmes célja van. Az a célja, hogy a 6 milliárd élő embert ki tudjuk szolgálni a élelmiszerekkel még akkor is, ha az utóbbi 100 évben a Föld népessége 1 milliárdról 6 milliárdra nőtt, és ezzel a megnövekedett népességgel a lakott terület értelemszerűen nőtt, a termőföldek nagysága pedig visszaszorult a lakott területek ellenében. Tehát, a lecsökkent termőterületen kell annyi élelmiszert megtermelnünk, hogy az a megnövekedett lakosságnak elegendő táplálékot adjon. Ez a génmódosított élelmiszerek nagy feladata.

Hogyan lehetséges ez. A gazdasági növények (gabona, zöldség, gyümölcs) általában érzékenyebbek a vadon termő növényeknél, hiszen a termőképességük legjavát kell hozniuk, viszont az is fontos lenne, hogy ezek életben maradjanak, mielőtt termőre fordulnának. Vagyis ellenállónak kell lenniük a kórokozókkal és kártevőkkel szemben, és nem hátrány az sem, ha nem kell a Föld teljes vízkészletét arra fordítani, hogy a gazdasági növényeinket öntözzük. Na, ez a dolog célja. Elő lehet állítani hagyományos növénynemesítési módszerekkel olyan növényeket, amelyek ellenállóak a betegségekkel szemben és mondjuk még nem is vízigényesek, de lassan. Génmódosítással ugyanez a laboratóriumban pár hét alatt elvégezhető. A növénynek kb mindegy, mi meg nem halunk éhen 20 éven belül. Hurrá. Akkor mi itt a gond?

A probléma a szűklátókörű és hisztériakeltő laikusokkal van, mint az érintett cikk írója, aki nem vesz erőt magán, hogy olvasson némi hazai szakirodalmat (Venetiáner Pál, és társai), hanem kiollóz amerikai rémkönyvekből egy-két fejezetet és egymás mellé bassza azokat. Ez még nem lenne baj, ha nem jelentetné meg egy hazai életmód magazinban, vagy ha legalább a címben közölné az olvasókkal, hogy itt nem a génmódosított élelmiszerekről lesz szó, hanem csak a feltételezett hátrányiról. Az alcímben felteszi ugyan a kérdést, hogy 'Valóban veszélyt jelentenek-e a génkezelt ételek?', azonban a cikkben erre a kérdésre óvatosan elfelejt válaszolni. Igazi bulvárszemét hozzáállás. (És azt is vegyük észre, ahogyan nagyvonalúan pongyolál: az ételeket senki nem génkezeli, legfeljebb azok alapanyagait, de ez is csak egy apróság.)

Nem részletezem tovább a cikket, csak kiemelek egy részletet belőle, amin levezetek néhány értelmes szálat. Íme:

'A közelmúlt egyik génmódosított eredménye a szuper méretű amerikai húsmarha, a Belga Kék. Ezeknek a gigantikus méretű teremtményeknek 20 százalékkal több izmuk van, és háromnegyed tonna a súlyuk. ... így a teheneket mesterségesen kell megtermékenyíteni és császármetszéssel szülnek.' - Forrás: Jane Goodall: A remény gyümölcsei.

Nos. A szarvasmarháknak 2 típusát különbözteti meg a szakirodalom. Van a tejtermelő szarvasmarha, meg van a hústermelő szarvasmarha. Az a különbség a 2 között, hogy az egyiknek jó a tejtermelő képessége, de kevés húst ad a vágóhídon, a másik meg közepes minőségű és elégséges mennyiségű tejet ad, de imádják a mészárosok. Ez így tökéletesen rendben is van. Ha a cikk írójának ellenvetése van a vágóhídra érkező szarvasmarhák húsának mennyiségével kapcsolatban, azt javaslom, soha nem olvasson utána, hogy mi zajlik egy vágóhídon, vagy csirketelepen, sőt, soha ne vásároljon hipermarketben hústerméket, viszont nyugodtan vonuljon az erdőbe és szedjen ott gombát. A hústermelő szarvasmarhák esetén mindenkinek jobb, ha ugyanazt a húsmennyiséget kevesebb állat elpusztításával és feldolgozásával nyerjük ki. A szarvarmarhák, a mezeiek, szintén nem tudják természetes úton világra hozni a borjaikat, csak állatorvosi beavatkozással, de ez az apróság is elkerülte a cikk írójának drága figyelmét. Sőt, nem kell messzire menni, a bulldogok nagyrésze sem tud természetes úton elleni, a koponyaátmérő és csípőszélesség kedvezőtlen arányai miatt. Mégse módosította őket genetikailag a tenyésztő. Szóval ez aztán tényleg gáz.

Másik kedvenc fordulatom, az amerikai jelző buzgó használata, ami itthon már-már szinonímája az 'és akkor biztos úgy van', illetve a 'és akkor hű de gáz' kifejezéseknek. Mindenki konkrétumok nélkül hivatkozik amerikai tudósok kutatási eredményeire, meg amerikai piackutatási adatokra. Megfoghatatlan. De hogy a nevében is származását viselő, szerencsétlen Belga Kék-ből hogyan lett amerikai, az tényleg nem világos, sem a könyv írója, sem a cikk szerzője részéről, aki ugyan megadja a cikkben a nevét, de olyan eldugott helyen és olyan apró betűvel, hogy percekig kell keresni.

Mindegy, kedves Tímea, én vagyok az első, aki gratulál?

A gyűrű kúra

A 4 éves mozilátogató a ma délelőtti mozizás után megkérte a kezem. Én boldogan nem mondtam semmit. De az már biztos, hogy családban maradok.

csütörtök, augusztus 03, 2006

Próba

Tegnap átültettem egy orchideát, ráadásul tőosztás után. Így most kettő van belőle.

Ma utána olvasok, hogy hogyan kellett volna csinálni.

szerda, augusztus 02, 2006

Hoppá

Két folyomány:

1) Emberem mégsem süket. A múltkori bejegyzés óta minden suttogást meghall. (Kiérti..?)
2) A kellemetlen kérdések után, és a válaszadás helyett hallatott 'Tessék?' kérdőmondat genetikailag öröklődik egyik nemzedékről a másikra. (Kiérti..?)

Húsevők egymás közt


Babes, originally uploaded by Naphátú.

Baráti beszélgetés az ablakomban. A legújabb szerzemény.

Figyelem, rossz választás

Nem értem, miért nem Chuck Norris játszotta a Superman figurát.

Hozzáteszem, nem mi választottuk ezt a filmet. Mentségére szóljon, hogy 4 éves még csak, aki miatt végig kellett ülnünk a 2,5 órás filmet, ezért megúszta, hogy ott a helyszínen megverjük, de a következményeket viselnie kell: most legalább fél évig nem választhat filmet a moziban.

kedd, augusztus 01, 2006

A terem búrája

Gyereknézőbe megyünk, annyira friss az anyag, hogy egyenesen a klinikán látogatjuk meg a barátnőm lányát. Hátborzongató. Azt mondta, a terhes amulancián túl kell menni, akkor elhaladunk a szülőszobák előtt, és a folyosó végén van az újszülött osztály. Hibátlan a sorrend.

Kiterülés

Eleinte megleptem azzal, ahogyan 163 centi hosszú testemmel egymagam elfoglalom a 180 széles és 200 hosszú ágyat. Most megosztom a tudományt a sorstársaimmal Figyelem: oktatóanyag következik amatőr kezdők részére. Férfi olvasóknak nem kötelező, ti szkrollozzatok tovább.. most!

Feküdj a hátadra, a fejed a saját párnádon, csipőd már az ágy közepén, nyújtott lábaidat helyezd el egymástól elég távol, úgy, hogy az egyik a pasid ágyfelén kb elérjen az ágy széléig. És várj. A pasi (ha elég sötét van a szobában és eléggé gyanútlan még) kb lerombolja, kis híján eltöri a bokádat, amikor az ágyra libben, de ne félj, hacsak nem tök részeg, a reflexei működni fognak. Hangosan kezdj kiabálni: 'A lábam, a lábam!' Ezzel meg is van a kötelező szárazhiszti napiadagod, ami után a kötelező babusgatás napiadagodat is biztosan megkapod.

Másik lehetőség. Feküdj az oldaladra, fejed a saját párnádon, csípőd is a saját oldaladon, de az egyik nyújtott lábadat helyezd el úgy, hogy 90 fokot zárjon be a felsőtesteddel és a másik lábaddal is.(nyújts előre). Ha biztosra akarsz menni, a kezedet is nyújtsd előre, így már egészen hasonlítani fogsz egy F betűre. És várj. A pasi (ha elég sötét van és eléggé gyanútlan még) kb lerombolja a lábadat és a kezedet is. Hangosan kezdj kiabálni: 'A bokám, a bokám!' vagy 'A kezem, a kezem!'.

A gyakorlatok végrehajtásában sokat segít egy téli vastag paplan, ami alig engedi sejtetni a tested körvonalait. Ha sokat próbált már az illető, akkor persze nem fog menni, de akkor sincs baj, csak ki fogja szúrni már az ajtóból, hogy kiterültél megint és következhetnek az olyan bonyolultságú párbeszédek, mint például:

- Hát Te mit csinálsz már megint?
- Foglalom Neked a helyet.