Amerikai belga kék

A múlt havi Shape-ben (2006/július) olvastam egy cikket a genetikailag módosított élelmiszerekről. (102-105 oldal, címe: Az egészség joga) Illetve nem, egész pontosan azok veszélyeiről. És ezzel meg is ragadtam a lényeget: nem értem, hogy ha egy újságíró arra vetemedik, hogy egy technológiáról beszámol egy újságban, akkor miért csak a veszélyeit mutatja be. (Holott a címben lenne módja megfogalmazni, hogy itt csak a veszélyeiről lesz szó). De ne szaladjunk ennyire előre.

Ha újságíró lennék, és ha a génmódosított élelmiszerekről írnék, (bár a Shape nem egy gasztronómiai vagy genetikai szaklap, csak afféle 'elmegyek a konditerembe vonaglani és utána látványdiétázom' célközönséget céloz), valószínűleg azzal kezdeném, hogy a génmódosítás nem az emberiség kiírtására törekvő álfantasztikum, és a génsebészek nem a harmadik világháborút kiváltó, őrült professzorok, hanem a dolognak tulajdonképpen értelmes célja van. Az a célja, hogy a 6 milliárd élő embert ki tudjuk szolgálni a élelmiszerekkel még akkor is, ha az utóbbi 100 évben a Föld népessége 1 milliárdról 6 milliárdra nőtt, és ezzel a megnövekedett népességgel a lakott terület értelemszerűen nőtt, a termőföldek nagysága pedig visszaszorult a lakott területek ellenében. Tehát, a lecsökkent termőterületen kell annyi élelmiszert megtermelnünk, hogy az a megnövekedett lakosságnak elegendő táplálékot adjon. Ez a génmódosított élelmiszerek nagy feladata.

Hogyan lehetséges ez. A gazdasági növények (gabona, zöldség, gyümölcs) általában érzékenyebbek a vadon termő növényeknél, hiszen a termőképességük legjavát kell hozniuk, viszont az is fontos lenne, hogy ezek életben maradjanak, mielőtt termőre fordulnának. Vagyis ellenállónak kell lenniük a kórokozókkal és kártevőkkel szemben, és nem hátrány az sem, ha nem kell a Föld teljes vízkészletét arra fordítani, hogy a gazdasági növényeinket öntözzük. Na, ez a dolog célja. Elő lehet állítani hagyományos növénynemesítési módszerekkel olyan növényeket, amelyek ellenállóak a betegségekkel szemben és mondjuk még nem is vízigényesek, de lassan. Génmódosítással ugyanez a laboratóriumban pár hét alatt elvégezhető. A növénynek kb mindegy, mi meg nem halunk éhen 20 éven belül. Hurrá. Akkor mi itt a gond?

A probléma a szűklátókörű és hisztériakeltő laikusokkal van, mint az érintett cikk írója, aki nem vesz erőt magán, hogy olvasson némi hazai szakirodalmat (Venetiáner Pál, és társai), hanem kiollóz amerikai rémkönyvekből egy-két fejezetet és egymás mellé bassza azokat. Ez még nem lenne baj, ha nem jelentetné meg egy hazai életmód magazinban, vagy ha legalább a címben közölné az olvasókkal, hogy itt nem a génmódosított élelmiszerekről lesz szó, hanem csak a feltételezett hátrányiról. Az alcímben felteszi ugyan a kérdést, hogy 'Valóban veszélyt jelentenek-e a génkezelt ételek?', azonban a cikkben erre a kérdésre óvatosan elfelejt válaszolni. Igazi bulvárszemét hozzáállás. (És azt is vegyük észre, ahogyan nagyvonalúan pongyolál: az ételeket senki nem génkezeli, legfeljebb azok alapanyagait, de ez is csak egy apróság.)

Nem részletezem tovább a cikket, csak kiemelek egy részletet belőle, amin levezetek néhány értelmes szálat. Íme:

'A közelmúlt egyik génmódosított eredménye a szuper méretű amerikai húsmarha, a Belga Kék. Ezeknek a gigantikus méretű teremtményeknek 20 százalékkal több izmuk van, és háromnegyed tonna a súlyuk. ... így a teheneket mesterségesen kell megtermékenyíteni és császármetszéssel szülnek.' - Forrás: Jane Goodall: A remény gyümölcsei.

Nos. A szarvasmarháknak 2 típusát különbözteti meg a szakirodalom. Van a tejtermelő szarvasmarha, meg van a hústermelő szarvasmarha. Az a különbség a 2 között, hogy az egyiknek jó a tejtermelő képessége, de kevés húst ad a vágóhídon, a másik meg közepes minőségű és elégséges mennyiségű tejet ad, de imádják a mészárosok. Ez így tökéletesen rendben is van. Ha a cikk írójának ellenvetése van a vágóhídra érkező szarvasmarhák húsának mennyiségével kapcsolatban, azt javaslom, soha nem olvasson utána, hogy mi zajlik egy vágóhídon, vagy csirketelepen, sőt, soha ne vásároljon hipermarketben hústerméket, viszont nyugodtan vonuljon az erdőbe és szedjen ott gombát. A hústermelő szarvasmarhák esetén mindenkinek jobb, ha ugyanazt a húsmennyiséget kevesebb állat elpusztításával és feldolgozásával nyerjük ki. A szarvarmarhák, a mezeiek, szintén nem tudják természetes úton világra hozni a borjaikat, csak állatorvosi beavatkozással, de ez az apróság is elkerülte a cikk írójának drága figyelmét. Sőt, nem kell messzire menni, a bulldogok nagyrésze sem tud természetes úton elleni, a koponyaátmérő és csípőszélesség kedvezőtlen arányai miatt. Mégse módosította őket genetikailag a tenyésztő. Szóval ez aztán tényleg gáz.

Másik kedvenc fordulatom, az amerikai jelző buzgó használata, ami itthon már-már szinonímája az 'és akkor biztos úgy van', illetve a 'és akkor hű de gáz' kifejezéseknek. Mindenki konkrétumok nélkül hivatkozik amerikai tudósok kutatási eredményeire, meg amerikai piackutatási adatokra. Megfoghatatlan. De hogy a nevében is származását viselő, szerencsétlen Belga Kék-ből hogyan lett amerikai, az tényleg nem világos, sem a könyv írója, sem a cikk szerzője részéről, aki ugyan megadja a cikkben a nevét, de olyan eldugott helyen és olyan apró betűvel, hogy percekig kell keresni.

Mindegy, kedves Tímea, én vagyok az első, aki gratulál?