Kizárt dolog

Tegnap, mire hazaértem, a fiúk a fürdőszobában voltak. És csak véletlenül zártak ki a házból.

Kikászálódok a kocsiból, keresem a kulcsot, nem nyitja az ajtót. Nézek. Belül van a másik kulcs, ajtó bezárva. Csengő nincs, kopogok. Nem hallja senki. Kopogok még. Semmi. Visszaülök az autóba, dudálok. Semmi. Az ajtóhoz lépek, kopogok. Várok. Előveszem a telefont, tárcsázok. Nem veszik fel. A telefon a nappaliban maradt. Megyek a kocsihoz, dudálok ingerültebben. Semmi. Látom, hogy az emeleti fürdőszobában zajlik az élet, a fiúk fürdenek. Töprengek. Vajon túl későn értem haza? Pedig szóltam 10 perce, hogy jövök, és akkor nem voltak mérgesek, örültek. Most mi van? Dudáljak még? Minek? Kopogjak még? Már fáj a kezem. És akkor jött az ötlet: feldobok egy kicsi kavicsot az emeleti ablakba. Na, azt meghallották. Beengedtek.

Volt nagy örülés, és megoldódott a rejtély, hogy ki a franc dudál a ház előtt, mert csak ültek és gondolkodtak.

Eredmény: reggel egy berepedt ablak az emeleti fürdőszobában kipipálva. Éljen.