Pár napja elgondolkodtam azon, milyen összefüggés van a nők külleme és a foglalkozásuk között. Hogy miért van az, hogy a formás seggű szőkék sztiptízelnek a bárban, meg fellépnek a céges rendezvényeken, a tök átlagos kinézetűek pedig beülnek az íróasztal mögé.
Azt nem vitatom, hogy a formás seggű szőke hamarabb kap munkát a sztriptíz bárban, mint én. Azt is, hogy ezek a foglalkozások predesztinálák a plasztikai műtéteket (mell, száj, stb). Én nem hiszem, hogy jobban érezném magam ha egy testrészemet tökéletesíttetném, a többi úgyis maradna a régi. Az egész testemet nem lehet kicserélni. De vajon nem függ ez attól, hogy ki hova születik? Egy bártáncos lányából ugyanolyan valószínűséggel lesz bártácnos, vagy földi utaskísérő, mint egy sztárügyvéd lányából?
Ha én születtem volna szőkének és formás seggűnek, akkor eszembe se jutott volna egyetemre menni? Az világos, hogy ha már a testi adottságok megvannak, akkor egyszerűbb megoldás a könnyebb pénzkereseti formát választani, ami egyébként nem is biztos, hogy könnyebb, csak annak tűnik és talán jövedelmezőbb. Ráadásul aki a testéből él, annak nem 50 évig tart a karrier. El se tudom képzelni, milyen jövőt képzeltem volna el magamnak 16 évesen, ha tökéletes alakkal áldott volna meg a sors. De annak örülök, hogy nem csúsztam félre miatta. A választási lehetőség hiánya ebben az esetben nem értékelendő hátránynak.
Persze nem néznek meg az utcán az emberek, nem kérik el a számomat a pasik, nem fotóznak a magazinok, de nem is kell azzal a tudattal élnem, hogy 5-10 év múlva biztosan utcára kerülök, beaszott arcbőrrel, ráncosan, kihullott hajjal, sárga fogakkal, kiégve, letagadásra érdemes fiatalkorral.
A szerencsésebbek persze a táncikálás meg fotózgatás mellett civil munkát is vállalhatnak, úgymint betanított hitelügyintéző szakmunkás egy hipermarketben, vagy kárfelvevő szakiparos egy biztosítócégnél. Aki időben felismeri az időtállóság hiányát a munkájában, az 30 éves kora után kétségbeesetten beiratkozik valami alibi főiskolára (kommunikáció, óvónőképző), lehetőség szerint vidéki karra, levelező szakon, hogy megnyugtassa saját magát, vagy az aggódó szüleit talán. De a diplomájával se fog tudni mit kezdeni.
Marad a plasztikai sebész törzsvendége, és kereshet magának egy túlkoros playboyt, aki mellett biztonságban és fontosnak érezheti magát.
Eszter
15 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése