Egyetlen társkereső oldalra regisztráltam magam, és oda is csak azért, hogy mert perverz módon kíváncsi vagyok, ki hogyan akar levenni a lábamról. A közvélmény megnyugtatására közlöm, hogy soha egyetlen levélre nem válaszolok (szemétbunkópicsa vagyok), csak elolvasom őket.

Az alábbi típusokat különböztetem meg a levélírók között:

1) az 'olyan zavarban vagyok, mert sosem csináltam még ilyet, és nem is tudom, hogyan kell csetoldalon ismerkedni, de nagyon tetszel' típus, aki nem is ereszti bő lére az írást, csak pár sorban megnyugtat, hogy nem egy perverz disznó, mert hátha erre bukom.

2) a tárgyilagos 'megtetszettél a reglapod alapján, írj vissza, meglátjuk' típus, aki nem veszteget sok energiát az udvarlásba, tehát alapvetően eredménycentrikus, és az én időmet sem rabolja.

3) a magabiztos 'van házam, kocsim, szeretek utazni, tarts velem egyszer' típus, aki az egzisztenciáját tartja a legnagyobb erényének, feltételezve, hogy ilyesmi a lányoknak nincs.

4) a szexcentrikus, aki a 'végigcsókolom a tested és utána gyengéden beléd hatolok, szeretem az érzéki és minőségi szexet' típusú levelével akar hódítani, és precíz forgatókönyvet küld az első randiról, engem is egyértelműen szexcentrikusnak gondolva, és feltételezve, hogy nekem egyébként semmi fantáziám nincs.

Ha valóban annyi romantikus, nőcentrikus hódító lenne ebben az országban, az azt jelentené, hogy valamit nagyon hosszú ideig, nagyon rosszul csináltunk, lányok. Vagy ezek a donjuan-ok kizárólag a számítógépeink memóriájában születnek és élnek életük végéig. A gépek bosszúja.