Felszáll a villamosra a hapsi egy ugyanolyan laptop táskával, mint az enyém. A szemben ülőtől jön a kérdő tekintet és fejbiccentés a táska felé. Én is hang nélkül válaszolok, egy bólintással. 'Csak az enyém nincs így szétszakadva.' - teszem hozzá. Kínos összenézés a táska tulajdonosával, majd távozás a következő megállóban.
Eszünkbe jut erről az angliai utazásunk, amikor gond nélkül tárgyaltuk ki hangosan a mellettünk ülő/álló külsejét, ízlését, viselkedését anélkül, hogy értette volna, hogy róla beszélünk. Azok a régi szép idők.. És milyen nehéz volt leszokni róla, miután visszajöttünk.
Eszter
15 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése