Centrum Parkoló

Ebben a mindencsekketújrakiküldökháthavalakiújrabefizeti történetben nekem az tetszik a legjobban, hogy a fizetési felszólításban csak akkor közlik pontosan az időt, ha egyetlen parkolási eseményről küldenek levelet. Amikor viszont azt írják, hogy 2005. március 2. és 2006. december 22. között 3 parkolási esemény kapcsán kérnek tőlem 7.000 ft-ot, akkor esélyem sincs bebizonyítani, hogy én azt fizettem. Igazából utána se tudok nézni. Gondolom, a háromból az első 2005. március 2-án, a harmadik pedig 2006 december 22-én volt. De hogy a középső mikor?? Igényes trükk. A helyszínekről se tesznek említést, nehogy kiderüljön, hogy nem is jártam a környéken se.

Rózsám

Párbeszéd

- Veled is csak a baj van folyton.
- Mi? Én azért vagyok itt, hogy vidámságot hozzak az életedbe. Csak Te nem veszed észre!
- Kicsit elszemtelenedtél mostanában. Kihasználod, hogy olyan nagy a szivem.
- Miért, nagy a szived?
- Na, erről beszélek. Kicsit sokat engedsz meg magadnak.
- Dehát Te nem? Gondold már végig.
- De mégiscsak én vagyok a pasi.
- És?
- Mondom én, hogy szemtelen vagy.
- De mit kellene csinálnom? Bólogassak mindenre, hogy oké?
- Hát, mondjuk, igen.
- Dehát így is én vagyok a boldogság a szürke hétköznapokon!
- He?! Úristen, Te tényleg elhiszed magadról ezt a sok hülyeséget.
- Legalább én, ha Te nem.

Hirdetés

Szóljon, aki tudja, hol lehet kapni Pesten epret, málnát, meggyet, cseresznyét vagy görögdinnyét. Köszi.

Júlia

Egy dolgot már a gimnáziumban sem értettem: miért nem Júlia és Rómeó a címe ennek az egésznek.

Megnéztem a musicalt, na nem a színházban, hanem öregasszonyosan a fotelból, áttekerve az unalmasabb részeket. Nem volt rossz. Néha nem bántam volna, ha feliratozzák a magyar szöveget, helyenként érthetetlen, még a húzódalokban is, amiket játszik a rádió, de mondjuk oké.

Szinetár Dóra kezdetnek furcsán mutat a 16 éves Júlia szerepében, nem is csak azért, mert egyébként 2x annyi idős (egy évben születtünk), hanem azért is, mert a 30as éveibe lépő nők legjellemzőbb vonásait viseli magán: anyányi testalkata van, vastag, húsos karjai nőttek, vastag a dereka, szóval a sminkes meg a fodrász nem nagyon tud belőle 16 éves fruskát varázsolni a színfalak mögött.

A férfi főszereplők kellemes csalódásnak számítanak, nem tudtam, hogy ennyi jóhangú musical színészünk van. Illetve sejtettem, amikor év elején K Ivánt láttuk a Volt öt évünk-ben énekelni, rögtön eszembe jutott, hogy valamelyik Rómeósnak kellett volna inkább megkapni azt a szerepet, pedig akkor még csak a rádióban hallottam énekelni ezt a 3 srácot. Ugrálás közben nem túl tiszták a hangok, meg tánclépéseket is csak az egyikük mutatott be, és ő is elég lájtosan, de ha semmit nem csinálnak, csak énekelnek, az jól hangzik, na. És nem csak énekelnek, a musical színészeknek alapvető színészi mutatvány mellett kell tudniuk énekelni is, én meg voltam elégedve velük.

Furcsa volt viszont Scully ügynök magyarhangját felfedezni a zenés darabban, nem tudtam róla, hogy énekes szerepet is bíznak rá a szinkronon kívül. Az igazság az, hogy most sem gondolom róla, hogy tud énekelni, kicsit túlzásnak érzem a részvételét, a magas hangokat feltűnő orrhangon tolja ki magából, de még így sem rosszabb, mint Sz Dóra, akinél ugyanez a hiba sokkal feltűnőbben jelentkezik. Van egy hangtartomány, amiben nagyon erős és képzett a hangja, aztén mindig eljön egy pont, ahol átvált orrhangokra, majd viszsafelé ugyanott visszajönnek a torokhangok, elég furcsa hallgatni. Gondolkodtam, hogy felelős zenei rendező miért engedte vajon ezt, de mivel nem tudok a magyar piacon jó hangú, fiatal, színész nőt, akire rá lehetett volna bízni ugyanezt, megnyugodtam. Malek Andrea még Dóránál is idősebb, igaz, neki nagyon jó képességei vannak. De hát már Dóra is túlkorosnak látszik a szerepre.

Csengeri Ottíliához eddig nem tudtam arcot kötni, de mostmár jól megjegyeztem, jól áll neki a szerep és jól is csinálja, Janza Kata pedig a fotelből is visszatapsoltam, nagyon tetszett a játéka és a hangja is. Igaz, hogy közel egyidős a lányát alakító Dórával, de ezt nem neki rovom fel.

Aztán a végén konstatáltam, hogy a felvétel a szegedi szabadtérin készült 2005 nyarán, és elégedetten vettem tudomásul, hogy láttam egy kis hazait.

Szerelmem, Karotta

Ezt, ezt, ezt muszáj volt ide tennem.

Zöld erő

A múlt héten valaki nekem szegezte a kérdést, hogy miért nem hiszek a gyógynövények gyógyító erejében, hiszen mégiscsak ez a szakmám valahol. Azért. Igazából ezt is a marketingesek szúrták el.

Sosem értettem, hogy miért kell minden gyógynövény hatóanyagú terméket (gygyhatású szertől gyógynövényes fogkrémig) kötelezően zöldre, még inkább sötét zöldre festeni. A köptetőszer, amit a háziorvosom írt fel a betegségemre, sötétzöld mázt kapott. A fogkrémem is zöld. Ez nagyon felháborít.

Azt értem, hogy a nagyközönség, a laikusok azt hiszik, hogy a zöld színben van a hatóanyag. Én tudom, hogy nem. Amitől a szer hat, azt úgy hívják, hogy hatóanyag. Amitől zöld, azt meg úgy, hogy klorofill. Semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Nem vagyok hajlandó olyan fogkrémet, sampont, vagy gyógyszert használni illetve enni, amit az én kedvemért, szinezőanyagokkal zöldre festenek. Én nem vagyok laikus. Tudatos vásárló vagyok, a marketinges bullshittől meg rohamot kapok.

Virágom

A gyerek éve

Most jutott eszembe egy furcsa egybeesés. Két éve, márciusban, az akkori pasim folyton gyereket akart tőlem. Nem értettem, hogy mi történt vele akkor, 30 felé közeledve, ő meg nem értette, hogy én miért nem akarok gyereket, amikor minden nő akar gyereket. Írtam már erről korábban.

Szóval azért láttam rajta, hogy csak a döglődő kapcsolatot akarja erősíteni ezzel a gyerek kérdéssel, igazából éretlen az apasághoz, nem is gondolja komolyan, csak eljátszogat a gondolattal és engem zargat vele.

Pár hét után statégiát váltottam és megpróbáltam sarokba szorítani, hogy rádöbbenjen, ő sem akarja ezt igazán:

- Jó, most van március, karácsonyra kapsz gyereket, hm?
- Karácsonyra? Az olyan közel van, karácsonyra még nem kérek gyereket.
- Akkor?
- Hát, akkor idén még ne, jövőre még talán szintén ne, de 2007, a 2007 az jó lesz. 2007 a gyerek éve!

És úgy örült neki, mint óvodás a jégkrémnek. Aztán, úgy tűnik, valamilyen módon mégis csak igaza lett. De még csak nem is sejti..

Kérdések

Ha a pasimtól elvették a reptéren a tusfürdőjét beszálláskor, az azt jelenti, hogy 3 nap múlva nagyon büdösen fog hazajönni?

Hova teszik a reptéren a beszálláskor elkobzott tusfürdőket? Odaadják azoknak, akik Budapestre érkeztek, de beszálláskor elvették a tusfürdőjüket?

Netán hajléktalanszállóknak adják?

Bugyikék propeller 2

Panasz 2: most meg ok nélkül kikapcsolták kb 30 ember telefonját egy apró, adminisztrációs hiba miatt. Volt egy számlánk, jött a felszólító levél, 5én befizettük, 8án megkapták a pénzt, de a híváskorlátozási folyamat ennek ellenére végigfutott és 14én kikapcsolták az összes telefonunkat. Reklamáltam, azt mondták bocs, visszakapcsolták. Letettük. Hívást nem engedélyeztek továbbra sem. Visszahívtam őket, mondták, hogy higgyem el, vissza van kapcsolva. Mondtam, hogy higgyék el, nem tudok hívást indítani. Ment a ping-pong egy ideig, hogy ki hisz hamarabb a másiknak. Kértem a telefonos műszaki segítséget, ők valahogy megoldották. Azóta a datacsomagok tűntek el, azok miatt kell egyesével telefonálnunk, hogy egyesével kapcsolják vissza a szolgáltatásokat, mert nem véletlenül fizetünk értük. Agyrém.

Bugyikék propeller

A panaszáradatom következő célpontja a propelleres telefontársaság, aminek elvileg kiemelt ügyfele vagyok. A minap azzal örvendeztettek meg, hogy vasárnap este közölték velem az ügyfélszolgálatosok a telefonban, hogy hívjam vissza őket másnap, munkaidőben, mert én most itt vasárnap este a lakossági ügyfélszolgálattal beszélek, a kiemelt ügyfelek osztálya (értsd: az öltönyös ügyfélszolgálatosok) csak hétfőtől péntekig dolgoznak.

Vagyis, nem tudnak kiszolgálni engem, _mert_ kiemelt ügyfél vagyok, ha sima lakossági ügyfél lennék, elintéznék, amit kérek, de így nem. Tök logikus, köszi szépen.

A kommunikációs ügynökség meg a 7 törpe

Egy ideig megálltam, hogy ne hozzam szóba, de nap mint nap eszembe jut és még mindig röhögök a történteken: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi-régi munkahely..

Hogy nem tudtam azonosulni a parasztvakító rongyrázással, azt a mai napig nem bántam meg. Volt, hogy azt hittem, onnan megyek majd nyugdíjba, de egy ponton túl a leghatározottabban el akartam jönni onnan.

A cégvezetéssel voltak az első problémáim, egyszerű egyet nem értések, aztán a weboldal frissítés körül voltak nevetséges megnyilvánulások, szemet szúróan vad, nagyzoló jelzők tömege ('Élenjáró, európai színvonalú kommunikációs programokat alkotva emeljük magasabb szintre ügyfeleink üzletét folyamatosan új utakat mutatva az online kommunikációs piac fejlődésében'), hamis képek, amiket festettünk magunkról, miközben aki ismert minket, az tudta, hogy mi igaz és mi nem, szóval a hányinger kerülgetett mnden reggel az irodába lépve. Pedig én nem voltam közvetlen kapcsolatban az ügyfelekkel, mégis szarul éreztem magam tőle.

Pár évvel később, ismét a parasztvakítás elemeivel találkoztam a weboldalukon, amit most szándékosan nem linkelek be, nehogy növeljem a látogatottságukat. A legújabb sajtóközlemény szerint új igazgatóval bővült a menedzsment. Eddig sem volt kevés igazgatójuk, eddig is nevetséges volt az arány, de most, hogy 30 emberből 1 vezérigazgató és másik 6 valamilyen szakterület igazgatója, szerintem különdíjat is nyeretnének. Tehát 1 igazgatóra 3 mezei munkatárs jut. Ez igen.

Ráadásul. Eddig volt egy ügyfélkapcsolati igazgató. Mondjuk, hogy oké. Most az eddigi ügyfélkapcsolati igazgatóból partnerkapcsolati igazgató lett (!), és van egy új ügyfélkapcsolati igazgató. Hogy milyen fontos különbség lehet az ügyfélkapcsolati és partnerkapcsolati igazgató között, ami miatt meg kell őket különböztetni, arról elképzelésem sem volt, ezért elolvastam a sajtóközleményt.

A sajtóközlemény szerint a partnerkapcsolati igazgató 'feladata a cég hazai és nemzetközi partnereivel szorosabb üzleti kapcsolatok és az ehhez kapcsolódó divízió kiépítése lesz'. Ó, hát így már minden világos. De csak addig, amíg az éleslátású weboldallátogatónak fel nem tűnik, hogy a menedzsment 7 tagja közül az egyiknek eddig is és ezután is dedikáltan a külföldi kapcsolatok ápolása volt a feladata.

De ami a legviccesebb, az a sajtóközlemény utolsó mondata, amiből megtudhatjuk, hogy a frissen kijelölt partnerkapcsolati igazgató fent említett feladata 'mellett az ügynökség legnagyobb ügyfeleinek egy része továbbra is direktben hozzá tartozik'. Úristen, itt minden a régi.

A hónap élménye

Van, aki mellett élményszámba megy tárgyalóasztalhoz ülni. Szerintem írtam már erről korábban, de így még nem.

Persze több arca van. Van az, amikor aláz. Büntet. Abba bele se merek gondolni, hogy milyen érzés lehet olyankor a túloldalon ülni, mellette sem könnyű. Persze alázni lehet viccesen is, olyat is láttam már, amikor kijössz és könnyesre röhögöd magad az elsütött poénokon, meg a bamba partner arckifejezésén. Nem bunkóságból, hanem van, aki fel akarja találni a spanyol viaszt és neked van alkalmad beadagolni neki a rossz hírt: ezzel már valaki megelőzte, ilyesmi.

Aztán van a másik arca, amikor a szakterületét érintő kérdésben tanácsot kér tőle valaki. Hátradől, osztja az észt, és a használt kifejezéseivel, arckifejezésével, testtartásával sugallja, hogy idd minden szavát, mert amit most hallasz, az a teljes igazság, és csakis az igazság, hiába ellenkezel, mert úgyis úgy van, ahogy ő mondja, ha nem hiszed, miért hozzá fordultál. Ellenkezés nincs.

A harmadik arca, a tegnapi, a vér profi. Kicsit elcsépelt jelző, de elsőre nem találok mást. Amikor a szakterületétől, (úgyértem: minden szakterületétől) távoli terepen vadászik és minden célt telibe talál. A téma általános, nem túl specifikus: A cég el akar adni B cégnek egy akármilyen terméket. A közvetítő szerepében látjuk őt, ráadásul úgy, hogy nem tagja A-nak vagy B-nek, soha nem volt köze a közvetített termékhez, egyszerűen egy (szerencsés) véletlen folytán lehetősége van közvetíteni, mert megbízható közvetítő nélkül az üzlet soha nem jönne létre. És így sem biztos.

Az eladóval tárgyal a részletekről. Az eladó elsőre nem bízik benne, sosem látta, csak beajánlották neki. Lassan térünk rá a lényegre, a bizalomért dolgozni kell. Talán az eladó még nyomás alatt is van, de nehezen engedi ki a bizalmas adatokat. Megkapjuk a 'fél éve várunk és nem történt semmi' szemrehányást, és megbízhatóan kezeli. Az eladók bizalmának elnyerése után jönnek a piszkos anyagiak. A közvetítő kérdez, jegyzetel, pontosít, hozzáfűz, kiigazít, viccel egy keveset, de csak feszültségoldásból, aztán jön a következő kérdés és így tovább. Haladunk.

Az eladók arcán lassan kisimulnak a homlokráncok. Egyre könnyedebben válaszolnak, és egyre többet viccelnek ők is. Azt venni észre, hogy olyan cégtitkokba is beavatnak, ami vélhetően a board-on sem hangzik el így, ebben a nyílt formában, mintha belátták volna, itt most nincs veszteni valójuk, nincs mit takargatni, mert akivel beszélnek, az képes pontosan szűrni az elhangzottakból azt, amit a vevőnek hallania kell, illetve hallania érdemes. A kezdetben gyakran elhangzott 'de ez maradjon szigorúan köztünk' előmondatok gyakorisága feltűnően csökken, a szigorúan titkos mondatok pedig egyre gyakoribbá válnak az asztal körül.

A kérdező struktúrált gondolatmenete láthatóan felszabadítja az eladókat, a bizalom megvan, jönnek az extra mondatok, egyéb hasznos tudnivalók, frappáns sales csavarások, amikkel útnak indítják a vevő felé a közvetítőt. Látom rajtuk, hogy ha nem is abban az értelemben, ahogy én, de bámulatosnak tartják, ami történik. Itt egy ember, nem szakmabeli, lenyűgöző hozzáértést tanúsítva felállít egy tervet, ami mentén végig halad, tökéletesen feltérképezi a helyzetet, átlátja a szituációban rejlő lehetőségeket, amivel egy vevőt meg lehet győzni a vásárlásról, és olyan víziót talál a termék mellé, amit a vevő minden jel szerint nem fog tudni elutasítani.

Mégsem mondom, hogy sokat tanultam tőle. Ez olyan képesség, ami nem tanulható. Egy másik ember intelligenciáját, szociális érzékét más emberek meggyőzéséhez, a felfogóképessége gyorsaságát, a helyzetfelismerőképességét, és az összefüggések gyors megragadását nem lehet ellesni. Ezt hívtam egy korábbi bejegyzésben 'általános szakmai hozzáértés'-nek, csak akkor az ironikus oldaláról próbáltam megvilágítani mindezt.

Az extra bámulatos pedig az, hogy a termék nem egy karton tej, hanem ez esetben kb egy átlag magyar család minden tagjának az egész élete során bérszámfejtett bérével egyenértékű, de úgy 2-3 teljes generáció viszonylatában. Nem számoltam ki pontosan, de nagyjából ezzel összemérhető. Mindezt olyan magabiztossággal sikerült végigtárgyalni, hogy az én állam totál leesett, de mintha ezzel nem én lettem volna egyedül. Ha felidézem az arckifejezéseket a kezdéskor és a záró mondatok alatt, szerintem nem voltam ezzel egyedül.

Tömören

Mai hozzászólásom az ebédkészítéshez:

'De aztán finom legyen ám!'

Reggeli párbeszéd

Kicsit elhanyagoltam mostanában ezt a rovatot. Íme a tegnapi gyöngyszem:

- Fiam, öltözz már fel, pucér seggel nem lehet meghódítani a Halálcsillagot.
- De miért? A pucérságom idecsalodatja az ellenséget?
- Igen, a pucér segged világít az űrben.

Good to be me

Telefonon egyeztettem árakat egy vevővel. Rendes munkanap volt, felhívott, ajánlatot kért, adtam neki. Megköszönte, letettük. Semmi extra.

M végignézte, majd közölte velem, hogy bájosnak találja, ahogyan otthon, a fotelben hátradőlve, téli mamusszal a lábamon, keresztbe tett lábamat le-fel billegtetve, egy teával a kezemben ezerforintokkal dobálózom, és mindezt munkának nevezem.

Fúria

Nem tudom, hogy ez a teljes szellemi leépülés első fázisa-e, de napi olvasója lettem a porontynak, ha jól emlékszem, indulása óta. Tegnap az apatípusokról írt egy csaj és komolyan mondom, megtaláltam a leírások között a pasimat. Mintha róla szólna a bekezdés.

Az első gondolatom az volt, hogy 'na, mostantól kezdve vigyázhatok rá, mint a szemem fényére', mert megírta az újság, hogy minden nő ilyet akar magának. Nem mintha eddig naphosszat azon törtem volna a fejem, hogy vajon zöldebb-e a szomszéd pasija, de azért mégis.

Aztán a második: 'Honnan ismeri a pasimat ez a ribanc?!!'