Arena

Kicsit elanyátlanodva, kókadtan bambultam Debrecenben, a sportcsarnok oldalában múlt pénteken. Nem a meccsekkel volt a baj, hiába kérdezgette M, hogy tetszett-e és hányszor láttam ilyet életemben. M nem tudja, hogy nálam este 10 után virtuális lámpaoltás van, kihúzzák a tápkábelt és onnantól kezdve sem értelmes mondatokat, sem emberi arckifejezést nem tudok produkálni. És fáztam is.

Amíg ébren voltam, addig jól éreztem magam. Igaz, hogy előre tájékozódtam a kelet-magyarországi közlekedési helyzetről, és tudtam, hogy nem szabad a 35-ösön menni, azért mi bátrak voltunk. Megbántuk. Elkéstünk. Igaz, az utolsó 4-5 mérkőzésre is megérte odamenni, azért fárasztó 5 órát utazni oda-vissza azért a fél óráért, amit a meccsekből láttunk. Kurva messze van ez a Debrecen.

Sokan nem értik, miért szeretem, miért jó verekedő férfiakat nézni a ringben, vagy ketrecben. Nem szoktam hosszas magyarázkodásokba bocsátkozni e téren, aki így teszi fel a kérdést, azt nem fogom meggyőzni a sportág szépségeiről. Úgyse hiszik el, hogy akik ringben küzdenek, azok nem ölni készülő, tesztoszteron túltermelő vademberek, hanem mondjuk úgy: harcművészek. Tisztelik a sportot, tisztelik egymást. Fiatalok, vagy idősebbek, sok esetben családapák, akik elcipelik magukkal a srácaikat a meccsekre. A kubai világbajnok 8 év körüli fiát is egy bodyguard vállán ülni láttuk egész este, jól viselte a népszerűséget, és mindehová követte Apát egy öltönyös-napszemüveges hústorony tetején.

A szervezés ugyan hagyott némi kívánni valót maga után, pedig a 6.000-es nézősereg azt bizonyítja, hogy a szükséges nagyságú célközönség már összeállt, megérdemelték volna a szélesebb körű úgynevezett szórakoztatást. Engem lekötött a 100kg+ férfitestek puszta látványa is, de a menetek között sorszámozott táblákkal vonagló, lapostestű botsáskák helyett talán helyénvalóbb lett volna vizuálisan is élményszámba menő hölgyekkel előállni az ellenkező neműek kedvéért.

A főhős Karacsról megjelent egy cikk a Total fight-on, a srác fiatal, tehetséges, és a report alapján ráadásul okos és szerethető is. Kicsit megijesztette ugyan a lelátók népét egy-két bekapott, komolyabb ütés utáni tántorgással, nem beszélve a rászámolásról, de végül megtalálta Quarteron állcsúcsát és a kesztyűjével határozottan rá is mutatott. Ezzel fejeződött be a meccs.

Érdeklődőknek ajánlom a A K1 hivatalos oldalát, ahol a rendezvény minden meccsének eredménye megtalálható már a verseny másnapja óta. A site gyors reagálású és informatív, a verseny előtti héten felraktak egy Debrecen térképet is, amin bejelölték a sportcsarnok helyét. Apróság, de enélkül sosem találtunk volna oda. Köszönjük!

(Na, megtanultam végre linkelni is..)