A méhecske harapása

Hajnali 4.30-kor egy harapásra ébredtem. Sötét volt. A könyökömből sugárzott a fájdalom. Mintha a fél könyökömet kiharapta volna a kis rohadék.

Hosszas tanakodás után sem jöttünk rá, hogy mit keresett egy méhecske a lakásban, éjjel, ráadásul a hálószobában, a lepedőn, de ha tudnánk, az sem változtatna semmin, a könyököm csúnyán bedagadt. Egész éjjel fájt, és a karomat nem tudom behajlítani. Nyújtott karral aludni gyakorlatilag lehetetlen. Fájó könyökkel meg pláne.

Azonnali kálcium bevitel és Fenistil kúra ellenére reggelre a helyzet állandósult és a következőket kellett belátnom:
- nyújtott karral nem tudok fogat mosni.
- bal kézzel sem tudok rendesen fogat mosni.
- nyújtott jobb kézzel a bal szemembe még be tudom rakni a kontaktlencsét, de a jobb szemembe nem.
- a hajmosást nem kell erőltetni.
- így a hajszárítást sem.
- fésülködni tudok bal kézzel, de a hajamat feltűzni nem. Ahhoz 2 kéz kell.
- szerencsém van, hogy nem most menstruálok.

Az irodában Gabi anyu borogatást rakott a könyökömre sárga Domet törlőkendőből meg piros konyharuhából. (Az egyedi megjelenésre mindig odafigyelünk). Nem szabad levenni, mozgatni, vakargatni, és szólnom kell, ha a törlőkendőt újra kell vizezni. Addig nyújtott kézzel gépelek.

***

Ebéd közben rájöttem, hogy nyújtott kézzel a kés használata is nehézkes, sőt szórakoztató az étkező asztalnál. Gabi javaslatára nem fogok ma este gyertyafényes vacsorán részt venni valamely budapesti luxusétteremben.

Gabi egyébként az eset kapcsán órák óta nyomatékosan a méhecske ártatlansága mellett szónokol és gyászolja a szerencsétlenül járt kis repülő rovart. R.I.P.