Költözés

Mizéria. Mizéria.

Egy komplett irodát akkor sem könnyű elköltöztetni, ha történetesen csak pár szobával kell arrébb mozdulni egyazon épületen belül. Ellenségeimnek se kívánom.

De. Nekik igen.

Megy a vita, hogy kinek melyik legyen a szobája. Kinek legyen nagyobb szobája. Kisebbet senki nem akar, pedig ha kisebb alapterületre költözünk, akkor ez matematikailag képtelenség, egyszerűen elkerülhetetlen. Megmagyarazni ezt diplomás embereknek? Soha.

A a napos oldalra akar kerülni, nem az árnyékosra. B nem akar egybenyílni C-vel. De ha D kapott nagy irodát, akkor E-nek is kell, mert azonos pozícióban vannak. G nem akar a főnökével egy szobában lenni, a bizalmas telefonokra és üzleti titkokra hivatkozva. Kár, hogy az egész a főnöke ötlete volt. Indultak a zárt ajtós megbeszélések, hogy ki miért akar nagyobb szobát, jobb helyen, közel a statégiailag fontos irodai pontokhoz (:kávéfőző, mosdó, vezérigazgató). És ha D meggyőzte E-t, akkor simán azt hiszi, hogy azzal el is van intézve minden, és hangoztatni kezdi, hogy melyik lesz az ő szobája. Döntéshozók véleményétől függetlenül.

H-nak nem tetszik a beépített szekrény színe. És egyébként is leszakadt a parketta szegőléce, és hiányzik az álmennyezet egy kisebb darabon. Kilóg a konnektor, és nem nyílik az ablak. Egyébként G nem csak a főnökére allergiás, hanem a porra is, parkettát akar padlószőnyeg helyett. Festés is kell. Meg egy új hűtő. És akkor már a kávéfőzőt is cseréljük ki, miért ne?

Ha mindez megvan, és valaki ki is fizette, akkor ki segít költözni? Egy nap elmenne vele, ha mindenki viszi a saját asztalát meg cuccait, de sok a munka. Hétvégén bejönni emiatt? Ki van zárva.

És egyébként is a hálózat, meg a telefonvonalak. És a biztonsági chipkártyás ajtó, amit át kell helyezni a folyosó másik oldalára.

Szabadságra megyek.