csütörtök, szeptember 29, 2005
szerda, szeptember 28, 2005
Kijelenti-e Ön vol.2
Nem akarok szervezni. Nem bírom a tömegjeleneteket. Nem szeretek középpontban lenni. Nem gondolom, hogy egy esküvő lenne életem legfontosabb napja. Ez baromság. Nem szeretném egy anyakönyvvezető erre vonatkozó kijelentéseire nyilvánosan az arcába tolni a pezsgőspoharat. Nem a pezsgőt, a poharat.
De annak ellenére, hogy láthatóan nem jutottam el az érettségnek arra a szintjére, hogy értelmezni tudjam, mitől jobb nekem, ha fémeket hordok a testemen, jegygyűrűt hordani mindig szerettem. Az több volt, mint fém. Egyszerű anyag.
De akkor mi a megoldás? Fogni egy ruhát, elutazni világvégére, hogy 100 km sugarú körön belül biztosan ne legyen ismerős, levadászni két vigyorgó japán túristát tanunak, mezítláb elbohóckodni a homokon, szaladgálni a tengerparton a fátyol után a szélben, aztán Magyarországon honosítani a vonatkozó okmányokat. Talán.
kedd, szeptember 27, 2005
Mámorító reggelek, vol. 2
- Tudod, hogy én minden szart bekapok.
- ...
- De bocs, mesélj, mi van a Malévval? Csüngök a... szavaidon.
4 tesó
Szeretem Mark Walhberget a moziban. Nem egy Ashton Kutcher, de talán épp azért.
Egy feladat szépségei
- Na, látjátok már a feladat szépségét?
- Látjuk. Rajtad.
péntek, szeptember 23, 2005
csütörtök, szeptember 22, 2005
Pénzügy órán
- Most mondd meg, Tibor, Te tényleg látod ennek a szépségét?
- Látom.
- Akkor áruld el a titkot nekünk is.
- Majd a végén fog kibukni szépség. Meg fogjátok látni Ti is.
- Igen, vagy mi is a végén fogunk kibukni.
Nagy Műzliszelet Teszt - 1 elődöntő
Fruit Energy Bar
Gyártja: Cornexi
Kiszerelés: 40 g
Energiatartalom: 628 KJ / 150 Kcal
Széles, lapos megjelenés, szokatlan, nem zab-alapú, de tetszetős, ez alapján kezdéskor máris kedvenc. Sok gyümölcs, 50%, ráadásul nem csak marketing fogás, hanem tényleg, zab alig van benne, finom gyümölcs viszont annál több. Ráadásul alul-felül ostyalap van, nem olvad a kezemre a cucc, ami fontos, mert a szelet tényleg nagy, nem lehet 2 harapásra megenni.
Tartalma: 33% mazsola, aztán asztalt alma, szárított papaya, búzapehely (amit én zabnak hívok), török mogyoró, napraforgó, meggy kivonat (kisebb pontlevonás), pufi rizs, kukorica pehely és ostya.
Vélemény: eddig legjobb.
Light Müsli EGO + L-carnitin, apple
Gyártja: szlovák gyártó
Kiszerelés: 22 g
Energiatartalom: 226KJ
Egyáltalán nincs rajta magyar felirat, de csekély szlovák tudásom szerint alma, ananász és még valami van benne, már ami a gyümölcsöket illeti. Egyszerű almalé illatú, semmi extra, nagyon kicsi, nem nyerő. Alapvetően jellemtelen termék, mondhatni választékbővítő funkció, semmi egyéb. Íze nincs, csak savanyítószer és zab. Viszont a 'minimálna' felirat alaposan félrevezető egy gyümölcsös műzliszeleten, még akkor is, ha 'minimálna trvanlivost' összetételben szerepel az összetevők között. RDA-ról semmi hír, nem tudom, mennyit kell megennem egy nap, hogy erős és egészséges legyek.
Vélemény: hagyjuk.
Meggyes műzliszelet
Gyártja: Cerbona
Kiszerelés: 20 g
Energiatartalom: 1546 KJ / 370 Kcal
Rózsaszín, megdöbbentő. Belül a legklasszikusabb műzliszelet, zab és gyümölcs vegyesen, ahogy a nagy FMCG könyvben meg van írva. Íze ugyan van, értsd: nyomokban megfigyelhető, de nincs benne semmi, ami alapján megkülönböztethető a sporttársaitól.
Vélemény: ha nincs más, jó ez is.
Reggeli szelet, karamellás
Gyártja: Cornexi
Kiszerelés: 30 g
Energiatartalom: 1785 KJ / 425 Kcal
Plasztikus élmény, (műanyag íz), ami ráadásul inkább vanília, mint a megjelölt karamell. Az összetevők között E betűk sorakoznak, aromahegyek, és 39 % gabona. Karamell bugyiban a zab, csúnyán fehér talpba ágyazva, ami vanília ízű karamell helyett.
Vélemény: Műanyag. Még csak nem is magenta.
Cini minis szelet + 7 vitamin
Gyártja: Nestlé
Kiszerelés: 25 g
Energiatartalom: 1791KJ / 426 Kcal
Végre valami élvezhető. Sajnos nem volt alkalmam megfigyelni a részleteket, túl gyorsan elfogyott. Az összetevők között nincs E betű, hiába lengyel gyártmány, minden rajta van magyarul is, csak dicsérni tudom. felismerhetőek a dobozos gabonapehely darabjai a műzliszeletben, tényleg kiváló.
Vélemény: második hely.
What women want
Azt tudjuk, hogy a nő általában olyan társat akar maga mellé, aki megérti. A nő érzékeny lélek. Ez világos. Parázik, ha a pasi nem érti meg a hangulat hullámzásait, vagy hisztizésnek tartja, ettől elkeseredik. Áhítozik olyan társról, aki megérti. Vár.
Kevesek életében adatik meg, hogy talál ilyet. Eleinte csupa boldogság, még sírni is hagy minket, ha ahhoz van kedvünk, aztán a megértő pasiról kiderül, hogy nem csak érti és kezelni tudja a kedélyállapotokat, hanem azt is tudja, mi okozza, vagy mi lesz a következménye. 'Veszélyes a fazon. Gondolatolvasó.' (Syd - Ice age). A nőben váratlan kérdések merülnek fel: Hát tényleg ezt akartam én?! Megmondja, hogy mit miért csinálok, mire miért hogyan reagálok és legfőképpen hogy hogyan kellene?
Ha ingerült vagyok vele, rám néz, és azt mondja: Semmi baj, fáradt vagy, reggelre kialszod magad. Ha sírni akarok, azt mondja: Nyugodj meg, és sírd ki magad. Ha azt képzelem, nem tudok megoldani valamit, azt mondja: Csak azért, mert meg sem próbáltad. És bosszant, hogy igaza van. Ha gyerekfóbiám van, elmagyarazza nekem, hogy valójában én is akarok gyereket, mint minden nő, csak elfojtom a vágyat. Hát kellett ez nekem?
Nem volna jobb mégis egy tudatlan, öntörvényű, önző hapsival, aki hisztis libának tart, ha a fáradtságtól, vagy elkeseredéstől néha sírásba menekülök? És aki elhiszi, hogy gyerekekről hallani sem akarok? Mégiscsak jobb irányítani, mint irányítva lenni, nem?
Persze tudom, hogy nem, csak jól esik nyavalyogni. Mert nekem soha semmi nem jó, és persze ezt is Tőle tudom. Szerinte nekem a túl jó is nem jó. És bosszant, hogy igaza van.
Új blogger
szerda, szeptember 21, 2005
Türkiz csoport
Tegnap este hármas csúcstalálkozót tartottunk a teraszos lakásában, ahová én csak kisérőként mentem, valahogy úgy alakult, hogy Ex és NemEx együtt dolgozik valamin. Jóhír. Nem akartam látni tegnap, de elkerülhetetlen volt. Ugyanolyan rutinosan néztem körbe, mint minden alkalommal, amikor rövidebb-hosszabb idő után először járok nála, megvizsgáltam, hogy megvan-e mindene, mintha számítana bármit is, aztán leültem az ágyra. A fiúk beszélgettek, én zavartan lapozgatni kezdtem valami újságot, később könyvet, megfigyeltem a szekrényében a ruháit, az ismerős ágyneműjét és megláttam az íróasztala fölötti polcon a macskámat, amit a legutolsó, sietős reggelen nála hagytam. Azóta őrzi nekem. Észrevette, hogy észrevettem, és cinkosan mosolygni kezdett. Természetellenes helyzet volt az első perctől az utolsóig. Zavaromban nem kértem inni sem, kinyitott magának egy üveg bort, de egyikünk sem ivott vele. Aztán amikor egy telefonhívás miatt átült a mellettem lévő székre, én határozott léptekkel távoztam a szoba ellenkező pólusába. Feldmárt olvastam, hogy ne is halljam, miről beszélnek. Ők szerencsére jól kezelik a szituációt. Büszke vagyok rájuk.
Péntekre van ugyanoda meghívásunk, a héten nagyreményű Ex betöltötte a 33-at. Hogy mindketten odamenjünk, MégNemEx, és én, az valóban egy kicsit perverz gondolat, dehát ennek tudatában mégis meghívott. Ha erre gondolok, nem akarok oda menni.
Ott lesz viszont H és D, akik miatt eljöttem életem első, szintén reményteljes munkahelyéről, pedig sokáig azt hittem, onnan fogok valamikor az 50es években, remegő lábakkal nyugdíjba vonulni. Aztán jött H és D, akikkel egyre több konfliktus kerekedett és másfél év után felmondtam. Szomorú voltam, kudarcként éltem meg, de mostmár tudom, hogy jól tettem, és ezt el is akarom mondani nekik. Ha nem is így, de burkoltan. Akarom, hogy lássák, sokat tanultam azóta, jól érzem magam, bánhatják, hogy nem tudtak maguknál tartani. 3 éve láttam őket utoljára, akkor, ott, a Pálya utcában. Ha erre gondolok, akkor viszont oda akarok menni.
A kompromisszumkészségem megint győzni fog, asszem odamegyek egy fél órára, koncentráltan el fogom érni, amit akarok, aztán hátat fordítok a szürke homályba burkolózó szakmai múltamnak. Kecske ÉS káposzta.
péntek, szeptember 16, 2005
Saláta 2
Először a fejemet kell lecserélnem, majd utána jöhet a ruhatár.
szerda, szeptember 14, 2005
Rebranding, belső PR
Nézzük csak. Adva van egy névváltoztatás. Körítve néhány aprósággal, ami viszonylag gyakran előfordul egy cég életében, logócsere, és ha már logócsere, akkor új névjegykártyák. Ennyi. Nem kell túllihegni. Vagy mégis:
A kritikus feladatra külön humán erőforrást eszközöltünk, (jó szokásunkhoz híven valószínűleg belső ismeretségi körből, szívességből, bár erre még nem derült fény, de ami késik nem múlik), és ami a legtermészetesebb: jó pénzért.
A fiatal, lelkes amatőr a bemutatkozást nem bízva a véletlenre igyekszik alapos és gyors munkát végezni, mégiscsak ezen múlik a kezdeti megítélése. Az első nap egy-másfél órás beszélgetést tartottunk a tennivalókról, ami alapján számára nem derült ki, hogy a névváltoztatással járó minden tennivaló alapvetően adminisztrációs feladat, így neki hozzá sem kellene szagolnia. Még a harmadik munkanapján is az derült ki egy leveléből, hogy azt képzeli, az alapító okiratban én fogom átírni az új cégnevet. Aztán a komolyabb kezdeti nehézségek nem szegték kedvét: a város egyik leghíresebb A kategóriás ügyvédjével dolgozunk, aki csak azzal levelezik-telefonozik-egyáltalánkommunikál, akit ismer, ergo vele nem. Persze én lelkesen továbbítom neki a levelezést, nehogy kiszorítva érezze magát a történésekből.
Hét elején a teljes sales-marketing osztály (4 fő) egy pps alapú naptár elkészítésén fáradozott, ami az új logónak a régi alól történő előbukkanását célozza, minden nap eggyel több kocka látszik a várva várt új featurából. Minden reggel lelkes marketinges aktivisták tépnek le egy lapot a naptárból. Ugyan mi a kommjuniti építés, ha ez nem? Az egyetlen apróság, ami elkerülte a figyelmüket az az, hogy a költözésnek köszönhetően holnaptól a cég munkatársai a másik bejáratot fogják használni, vagyis a naptár relatíve rossz helyen került kifüggesztésre. Sebaj.
Mire az ügyvéd elkészítette a beadásra váró cégiratokat, a kommunikáció még mindig nem indult meg az ifjú titán és az ügyvéd között, így újabb fwd követezett. Továbbítottam a tévhitét azóta is rendületlenül fenn tartó kollégának az ügyvéd levelét, amiben véleményezést kér az iratokra, és egyben a vezérigazgató levelét is csatoltam hozzá, amiben engem jelöl meg a további feladatok elvégézésére, aláíratás, satöbbi. Gondoltam nem leszek arrogáns, és nem teszem hozzá, hogy 'Köszi az eddigi törekvést, tedd végre takarékra magad', de azt reméltem, épeszű, diplomás, felnőtt embert egy ilyen levelet nem érthet félre. Tévedtem. A kolléga válaszolt, és kilátásba helyezte, hogy a továbbiakban nincs más teedőnk, mint minden nap felhívni az ügyvédet és sürgetni a papírok nyomtatását és aláírását. Utalva arra, hogy ez közös feladatunk, az övé és az enyém..
Egy: épeszű, diplomás, felnőtt ember olvassa el a leveleit és értelmezze azokat agykapacitásának megfelelően. Kettő: a város egyik leghíresebb ügyvédjét nem hivogatjuk minden nap egy aláírás miatt. Van fontosabb dolga. Három: különösen nem tesszük ezt akkor, ha az illető szóba sem áll velünk. Négy: mások dolgába nem avatkozunk bele, csak ha ő kér meg rá. Öt: nem pozicionáljuk túl magunkat. Ha manager feliratot találunk a névjegykártyánkon, annak örülhetünk csendben is. Hat: a napi feladatokhoz mérten válogassunk a ruhatárunkból reggelente. Különösen érvényes ez kis cégeknél. Ha nem muszáj, ne öltözzük túl a vezérigazgatót. Hét: a megoldásra váró feladatokat hozzuk alapvető összhangba a szituációval, amiben keletkeztek. 25 fős cég részére nem szükséges 'Rebranding Hírlevél 1' című körlevelet kiküldeni, az is elegendő, ha ebéd közben megosztod velük a tudnivalókat. Meg fogják érteni.
A felháborodásomat alátámasztandó alább közlöm azt a hírlevelet, ami végleg betette nálam a kaput. Íme:
Kedves XXX dolgozók, kollegák!
Amint arról már sokan értesültetek cégünk névváltoztatásra készül. Az eddig használt XXX Rt. nevét, YYY Rt-re változtatjuk. Ennek oka, hogy a Magyarországi leányvállalat minden tekintetbe szeretne azonosulni az YYY anyavállalattal, és egy erősebb egységesebb Brand létrehozását tervezzük.
Mi a Sales Marketing osztály dolgozói szeretnénk, ha mindenki részt venne, részt vállalna a névváltoztatási folyamatban és mindenki hasonlóképpen magáénak érezné az új cégnevet, mint ahogy azt tette az XXX esetében is. Igyekszünk mindenkit megfelelően tájékoztatni, arról, hogy hogyan is fog lezajlani a teljes folyamat.
Addig is, talán már találkoztatok a recepción elhelyezett kis naptárral, ami azt hivatott jelképezni, hogy meddig használjuk még az XXX nevet, minden nap egy lapot levéve fog feltűnni az új YYY logo. A teljes rebranding folyamat lezárulását 2005. szeptember 30-ára, péntekre tervezzük, amikortól már semmilyen formában nem kommunikáljuk az XXX Rt-t. Minden fontosabb eseményről egy hasonló Rebranding Hírlevélben fogok mindenkit értesíteni.
Ha bárkinek ötlete, hozzászólása vagy csak kérdése lenne, bátran forduljon a Sales Marketing osztály bármelyik dolgozójához, vagy W Á -hoz.
Köszönettel:
Sales Marketing osztály
Anita borainál
Szombat este népes tömeg gyűlt össze a Borkiállításon Anita családjának borainál. A rendezvény minden évben kihagyhatatlan az érintett kultúrkör tagjainak, de a szervezés sajnos egyre silányabb. Jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy idén is rengeteg látogató volt, és leszámítva a következőket. A boivás mellett érthető módon szerettünk volna enni is, de erre nemigen volt módunk. Kevés étel árusító helyet találtunk, és azok körül se lehetett leülni. Egyik kézben meg lehet ugyan fogni a kaját, a másikban meg a poharat, de akkor hogyan egyek? Kint töltöttünk 4 órát, jó lett volna pihenni is. Szerencsére sok kiállító volt, mondhatjuk, hogy nem maradt hely a pihenő helyek kialakítására, de azért ez érezhetően sántít. Mobil WC-ből is kevés volt és azok sem voltak látható helyen, vagy értelmesen kitáblázva, hogy könnyen oda lehessen találni. Az ideiglenesen kirakott útbaigazító táblákat pedig egy lelkes illuminált csoport módszeresen elforgatta, szerencsére az egyiket épp a szemünk előtt, így nem indultunk el a rossz irányba, amikor már minden perc számított.
Saláta
Eddig egyszerűbb darabokat vásároltam náluk, amiket eddig is hordtam volna, egyszínű-egyszerű pólókat leginkább, és kerültem azokat a hivalkodó, renitens cuccokat, amiket a próbababákra tesznek, de most megfogott egy szoknya. Tegnapelőtt kezdtem vele barátkozni. Nagy szerelem lesz, érzem előre, de még csak udvarlunk egymásnak. Leginkább én, neki. Nehéz leírni, hogy milyen. Sötétzöld, kordbársony középhosszú szoknyából indul, a derekánál még egyszerű szabású, de lefelé haladva egyre bonyolultabb. A szabásminta szerint csak ferde varrások vannak benne, háromszög alakú toldásokkal érik el a derékban szűk, térdnél viszont már terebélyes hatást. Aztán a toldások között a legkülönbözőbb anyagok tűnnek fel, a kordbársonyt helyenként felváltja valami egyszerű pamut háromszög, ami ráadásul szélesebb, mint amennyi helyet ad neki a durva bársony anyag, és ettől úgy hullámzik, mint a fodros saláta levél, amiben a levéllemez túlnövi magát az erek alkotta hálón.
Ma is odamegyek, megnézegetem.
Nyűg
kedd, szeptember 13, 2005
Sütiért
És ez igazi?
- És ez igazi?
- És sose jön le?
- És fájt?
- És mit csinálsz majd, ha megunod?
Különösen idős hölgyeknek szeretném néha azt válaszolni, hogy nem igazi, csak reggel rajzoltam oda, nehogy szívrohamot kapjanak ott nekem a szaunában, vagy a metrón.
hétfő, szeptember 12, 2005
szombat, szeptember 10, 2005
péntek, szeptember 09, 2005
Kiegészítés
Szóval, csak a teljesség kedvéért.
Dino
- sebességváltó
- golfütő
- kutya
- ló (!)
- klasszikus vibrátor
- mikrofon
csütörtök, szeptember 08, 2005
Fánk
szerda, szeptember 07, 2005
Taxis kaland
Erre a nagyszerű hírre a taxis megtáltosodott, alternatív útvonalon indultunk a beállt autópálya helyett, kihajtott egy 20 tonnás Ikarus elé, csikorogtak a kerekek, égtek a gumik, rettegett Budaörs. Én csendben kapaszkodtam, és csak örültem, hogy örül, hogy sietek.
40 perc alatt beértünk Budára. A célobjektum melletti kereszteződésben szóltam neki, hogy mostmár nem kell sietni, van még 20 percem az érkezésig, mire azt mondta: 'Jól van, majd elnyújtjuk a végét'. Aztán bocsánatot kért.
Emlékszem, ő mondta egyszer, hogy ne is dolgozni menjek, Budaörs helyett elvisz mondjuk Hévízre, ha vele tartok. Jót nevettem azon is.. Aztán nyomatékosan elismételtem a budaörsi címet.
kedd, szeptember 06, 2005
Mesterek
- Ez tuti, hogy a Tied?
- Háááát... Azt hiszem. De kiváncsi vagyok, mire gondoltam egy héttel ezelőtt, amikor megrendeltem.
Az építő munkások nem jelentkeztek reggel, hogy felmérjék a terepet az árajánlathoz. Hiába hívta őket este, és korán reggel is, csak délelőtt tudott velük beszélni:
- Jónapot. Na, mi volt reggel? Nem jöttek.
- Ja, ja, mert hát láttuk a papírokat és azok alapján adunk majd árajánlatot.
- De az nem baj, hogy csak a terület feléről adtunk alaprajzot?
- A többit kiszámoltuk. Ott voltunk reggel, külső mérésekkel felmértük.
- De ember, az nem zavarja, hogy nem tatarozunk, hanem festünk??
- Ott voltunk, megnéztük, kiszámoltuk, reggel küldjük az árajánlatot.
És küldték. Ahhoz képest, hogy az utcáról mérték fel, egész korrekt.
hétfő, szeptember 05, 2005
Ha egyezik az összeg
Nem értettem, hogy a pénztáros nő honnan tudja a PIN kódomat, miért ütötte be, és egyáltalán miért jelennek meg a számok, amikor a PIN kód helyett csak csillag karaktereket kellene látnom a kijelzőn.
Pár másodpercbe telt, amíg rájöttem, a négyjegyű PIN kódomnak megfelelő értékben vásároltam, ezt az összeget kellett volna jóváhagyni a zöld gombbal. Vidám szemöldök felhúzás, megvilágosodás, mosolygás újraindítva, és éppen akartam mesélni a pénztáros nőnek, hogy milyen vicces dolog történt és egyébként nem vagyok teljesen idióta, csak megtévesztett az összeg, de még csak el se tudtam neki magyarázni, hogy mi történt, mert a PIN kódomról mégsem mesélhetek neki.
Nem akartam teljesen hülyének látszani, de nem volt menthető a helyzet, szó nélkül elindultam a kijárat felé azzal a biztos tudattal, hogy néhányan most 100as alá saccolják az IQ-mat. Mindegy, úgyis ritkán járok arra.