Saláta

Van egy kedvenc ruhaboltom, ahová hetente kétszer betérek, a suli előtt. Tulajdonképpen meglep, hogy ennyire rá vagyok kattanva, mivel az árukészlet egyáltalán nem adja vissza az ízlésvilágomat, egész más hangvételű darabokat hordok, mint amiket ők árulnak. Mégis tetszik. Valószínűleg összetett stílus- és hangulatváltás előtt állok, és ezekben a szoknyákban és felsőkben találtam meg azt, amivé akarok válni, más magyarázat nincs.

Eddig egyszerűbb darabokat vásároltam náluk, amiket eddig is hordtam volna, egyszínű-egyszerű pólókat leginkább, és kerültem azokat a hivalkodó, renitens cuccokat, amiket a próbababákra tesznek, de most megfogott egy szoknya. Tegnapelőtt kezdtem vele barátkozni. Nagy szerelem lesz, érzem előre, de még csak udvarlunk egymásnak. Leginkább én, neki. Nehéz leírni, hogy milyen. Sötétzöld, kordbársony középhosszú szoknyából indul, a derekánál még egyszerű szabású, de lefelé haladva egyre bonyolultabb. A szabásminta szerint csak ferde varrások vannak benne, háromszög alakú toldásokkal érik el a derékban szűk, térdnél viszont már terebélyes hatást. Aztán a toldások között a legkülönbözőbb anyagok tűnnek fel, a kordbársonyt helyenként felváltja valami egyszerű pamut háromszög, ami ráadásul szélesebb, mint amennyi helyet ad neki a durva bársony anyag, és ettől úgy hullámzik, mint a fodros saláta levél, amiben a levéllemez túlnövi magát az erek alkotta hálón.

Ma is odamegyek, megnézegetem.