Ez az esküvő dolog egy misztérium maradt az életemben, megint rá kellett jönnöm szombaton. De lassan letisztulni látszik a dolog, alapvetően nem a házassággal van bajom. Csak az esküvővel.
Nem akarok szervezni. Nem bírom a tömegjeleneteket. Nem szeretek középpontban lenni. Nem gondolom, hogy egy esküvő lenne életem legfontosabb napja. Ez baromság. Nem szeretném egy anyakönyvvezető erre vonatkozó kijelentéseire nyilvánosan az arcába tolni a pezsgőspoharat. Nem a pezsgőt, a poharat.
De annak ellenére, hogy láthatóan nem jutottam el az érettségnek arra a szintjére, hogy értelmezni tudjam, mitől jobb nekem, ha fémeket hordok a testemen, jegygyűrűt hordani mindig szerettem. Az több volt, mint fém. Egyszerű anyag.
De akkor mi a megoldás? Fogni egy ruhát, elutazni világvégére, hogy 100 km sugarú körön belül biztosan ne legyen ismerős, levadászni két vigyorgó japán túristát tanunak, mezítláb elbohóckodni a homokon, szaladgálni a tengerparton a fátyol után a szélben, aztán Magyarországon honosítani a vonatkozó okmányokat. Talán.
Eszter
15 éve
3 megjegyzés:
??
A frászért írja ide mindig kétszer?
Megjegyzés küldése