What women want

Az örök problémakör újabb állomásához érkeztünk.

Azt tudjuk, hogy a nő általában olyan társat akar maga mellé, aki megérti. A nő érzékeny lélek. Ez világos. Parázik, ha a pasi nem érti meg a hangulat hullámzásait, vagy hisztizésnek tartja, ettől elkeseredik. Áhítozik olyan társról, aki megérti. Vár.

Kevesek életében adatik meg, hogy talál ilyet. Eleinte csupa boldogság, még sírni is hagy minket, ha ahhoz van kedvünk, aztán a megértő pasiról kiderül, hogy nem csak érti és kezelni tudja a kedélyállapotokat, hanem azt is tudja, mi okozza, vagy mi lesz a következménye. 'Veszélyes a fazon. Gondolatolvasó.' (Syd - Ice age). A nőben váratlan kérdések merülnek fel: Hát tényleg ezt akartam én?! Megmondja, hogy mit miért csinálok, mire miért hogyan reagálok és legfőképpen hogy hogyan kellene?

Ha ingerült vagyok vele, rám néz, és azt mondja: Semmi baj, fáradt vagy, reggelre kialszod magad. Ha sírni akarok, azt mondja: Nyugodj meg, és sírd ki magad. Ha azt képzelem, nem tudok megoldani valamit, azt mondja: Csak azért, mert meg sem próbáltad. És bosszant, hogy igaza van. Ha gyerekfóbiám van, elmagyarazza nekem, hogy valójában én is akarok gyereket, mint minden nő, csak elfojtom a vágyat. Hát kellett ez nekem?

Nem volna jobb mégis egy tudatlan, öntörvényű, önző hapsival, aki hisztis libának tart, ha a fáradtságtól, vagy elkeseredéstől néha sírásba menekülök? És aki elhiszi, hogy gyerekekről hallani sem akarok? Mégiscsak jobb irányítani, mint irányítva lenni, nem?

Persze tudom, hogy nem, csak jól esik nyavalyogni. Mert nekem soha semmi nem jó, és persze ezt is Tőle tudom. Szerinte nekem a túl jó is nem jó. És bosszant, hogy igaza van.