Tavaly karácsony előtt a szegedi Cora-ban vásároltam valami apróságot. A pénztárnál a nő a kezembe nyomta a terminált, és egy pillanatra megállt a szívem: ott láttam magam előtt a PIN kódomat a kijelzőn. Mosolygás beszüntetve, értelmetlen tekintet a pénztárosra. Szerencsétlen végzi a rutin feladatokat, 'ha egyezik az összeg, nyomja meg a zöld gombot, aztán PIN kód és újra a zöld gombot', hányszor mondja el ezt vajon naponta, én meg csak állok ott előtte bambán és nem csinálok semmit.
Nem értettem, hogy a pénztáros nő honnan tudja a PIN kódomat, miért ütötte be, és egyáltalán miért jelennek meg a számok, amikor a PIN kód helyett csak csillag karaktereket kellene látnom a kijelzőn.
Pár másodpercbe telt, amíg rájöttem, a négyjegyű PIN kódomnak megfelelő értékben vásároltam, ezt az összeget kellett volna jóváhagyni a zöld gombbal. Vidám szemöldök felhúzás, megvilágosodás, mosolygás újraindítva, és éppen akartam mesélni a pénztáros nőnek, hogy milyen vicces dolog történt és egyébként nem vagyok teljesen idióta, csak megtévesztett az összeg, de még csak el se tudtam neki magyarázni, hogy mi történt, mert a PIN kódomról mégsem mesélhetek neki.
Nem akartam teljesen hülyének látszani, de nem volt menthető a helyzet, szó nélkül elindultam a kijárat felé azzal a biztos tudattal, hogy néhányan most 100as alá saccolják az IQ-mat. Mindegy, úgyis ritkán járok arra.
Eszter
15 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése