A tű

Nekem semmi bajom az orvosokkal. Ha nem muszáj, nem megyek a közelükbe, és így könnyen elviseljük egymást. A vérvétel alkalmával jöttem rá mindenre. Minden orvos egy kicsit szadista kell hogy legyen.

Fogorvosok esetén ez elég magától értetődő, ugyan kinek jutna eszébe azzal tölteni napi 8 órát, hogy mások szájában kotorásszon fúróval meg egyebekkel. Pláne, hogy az mindenkinek fáj. Tavaly találkoztam is a legszadistább budapesti fogorovossal, azt nem ismétlem el, de most rájöttem, hogy minden orvos szadista. Tűt mindenki használ. Még a védőnők is.

Napok óta azon töröm a fejem, hogy ugyan mi visz rá egy embert arra, hogy a másik emberbe tűt szúrjon. Nem vagyok ijedős, nem félek az orvosoktól, a beavatkozásoktól sem, de a tűszúrást drámaian embertelen beavatkozásnak tartom. A műtét is nehezen emészthető process, felvágom a másik ember testét, hogy ott vágjak, öltsek, kivegyek, berakjak, aztán az egészet összevarrom, mert attól a beteg emberből gyógyult lesz. Tökéletes ideológia egy szadista módszer számára.

A véradás is milyen jótékony cselekedet, persze, ha bebizonyosodik, hogy emberek életét lehet megmenteni vele, na de előtte?! Kinek jutott eszébe először, hogy tűvel idegen anyagot fecskendezzen másik ember bőre alá, pláne hogy tűvel vért vegyen ki egy másik ember szervezetéből? Mekkora szadistának kellett lenni ehhez? Persze utólag beigazolódott, hogy a módszer hatékony, és ezzel minden le van rendezve, de innen nézve hogy lehetne más az egész orvostudomány, mint legalizált szadizmus?

A gyógyulás érdekében a páciens persze bármit bevállal, és inkább bele sem gondol abba, hogy milyen embertelen beavatkozásokkal érik azt el rajta. Csövön keresztül kamerát nyomnak a gyomrába a száján keresztül, tűvel vesznek mintát a magzatvízből hasfalon keresztül, fémet ültetnek a csontja mellé támasztéknak, és sorolhatnám. Ha szükség van rá, én is beleegyeznék ilyesmibe, de azért a tűszúrás a vénába vérvétel céljából nálam továbbra is kiüti a biztosítékot. A vámpírok ideje lejárt. A vérem az enyém, és nekem sincs belőle sok.

Bourne ultimátum

A tegnapi hír folyományaként most arról értesültem, hogy a Bourne harmadik részét is augusztus 16-án mutatják be itthon. Sűrű lesz ez a nyár. De ha kell, a moziból visznek a kórházba, nem számít.

Ocean's 13

Most vagy elutazom amerikába júniusban, vagy tűkön ülök itthon augusztusig.

Olivér

Nem szeretem a játszótereket. A sivalkodó, önuralmát vesztett, homokot egymásra lapátoló gyerekeken túl az anyukákat sem szeretem. Kb 30 percig bírom ezt az összképet káros követekezmények nélkül.

A héten Olivér anyukája vitte a prímet. Ő anyukának kissé túlkoros, viszont őszinte láncdohányos, aki a játszótéren sem hagyja ki a lehetőségét a csikkek szétdobálásának. A gyerekére nagy gonddal ügyel, egy padon ülve utasításokat oszt a gyerekének fél percenként, olyanokat, mint 'Olivér ne mássz fel oda', 'Olivér micsinálsz? Nem megmondtam, hogy gyere el onnan?', 'Olivér ne azzal játsszál, mondtam, hogy nem szabad.' Aztán arra is gondosan odafigyel, hogy felhívja a gyerek figyelmét a játszótérre érkező barátaira, úgymint 'Olivér, ott az Evelin. Nem látod? Ott van melletted. Mit bámulsz? Te se látsz semmit, olyan vagy, mint apád'. Mindezt egy sugárhajtású repülőgép zajszintjével, hogy a játszótér túlsó végén is tisztán hallható legyen, hogy az ő férje bizony egy figyelmetlen fráter. Olivér persze kellő bizonytalansággal követte anyja utasításait.

A másik kedvencem az a szülő volt, aki a legjobb ruhát adta a gyerekre a játszótéri hancúrozáshoz, majd percenként figyelmeztette az óvodás gyereket: 'Ne hemperegj a homokban, nem azért hoztalak le a játszótérre, hogy összekoszold a ruhádat!' Neki osztom ki az ezüst érmet ezen a héten.

Minden díjazottnak őszintén gratulálunk.

Esti mese helyett

- Milyen nap lesz holnap?
- Csütörtök. Jó lesz, vagy változtassak rajta a kedvedért?

BKV napló

Ma tömegközlekedtem. Nagy élmény volt, előrelátóan csomagoltam magamnak úti elemózsiát és zenehallgatásra alkalmas mobil eszközt is, aminek nagy hasznát vettem egész nap.

Először is felszálltam a helyközi járatra, ami elvitt Budapestig. Vettem jegyet a sofőrnél, mosolyogtam, mint aki száz éve nem látott buszsofőrt, mert kb száz éve nem láttam buszsofőrt. A jegy kifizetésekor rájöttem, hogy valószínűleg jobban megéri autóval járni, már ami a benzint illeti, ennél mélyebb fejtegetésbe (kötelező, casco, súlyadó, parkolási büntetések) nem bocsátkoztam, inkább nézegettem a tájat. A buszról sokkal jobban látszik minden, magasan ülsz és belátsz a 7-es út mentén lévő bokrok mögé, sose tudtam, hogy arra mi van. Rájöttem arra is, hogy a megvagányabb hajléktalanok valszínűleg a panoráma kanyar alatti terület domboldalán élnek, pazar kilátással a tóra, ami mellett felépült a Tópart lakónegyed. Ezek tudnak élni.

A városba érve felszálltam a híres gyors 7es buszra, szerencsére le tudtam ülni, mert a végállomáson csatlakoztam az utazóközönséghez. Amíg eljutottam a Ferenciek terére, volt alkalmam megcsodálni a várost, leginkább a Gellért hegyet bámultam meg, tisztára túristának éreztem magam, csak a fényképezőgépemet felejtettem el elő venni, pedig nálam volt. Sütött a nap, gyönyörködtem a dunaparti látványban, amit autóból sosem tudok megtenni, mert azzal könnyen balesetet okoznék.

Mosolyogva szálltam le és folytattam a metrón. Megálapítottam, hogy a téli 5 üléses időszakot még nem váltotta fel a nyári 6 üléses időszak (vagyis hogy hányan férnek el egy padon a metrózók), valószínűleg továbbra is nagykabátban jár-kel a fővárosi elővigyázatos tömeg. Gyüjtőjegyet használtam a BKV járatain, és számoltam, hogy hány forintnál járok összköltséget illetően, hát a nap végére 1250 fölött voltam, főleg miután megtudtam, hogy a gyüjtőjegyem már nem is jó, mivel a megvásárlása óta eltelt idő alatt a BKV tarifát emelt. Valószínűleg év elején.

Na mindegy, a napot a 4-6os villamoson zártam, óóóriási tömegben, amiben csak az zavart, hogy a villamos népe minden fékezéskor az én hasamnak feszült neki, kb 120 ember, mivel pont én voltam a vezetőfülkének támaszkodva, legelöl. Senki nem adta át a helyét, amin csak azért sem csodálkozom, mert egyelőre jól álcázom a paramétereimet.

Nagy öröm volt látni, hogy elsuhanunk a dugóban álló autósok mellett, igaz, ők kivétel nélkül ültek, én pedig álltam. De végülis, semmi sem tökéletes.

Hétvégi beszélgetés

- Ha nem lenne ilyen hideg, már meleg volna.
- Ezt elég egyszerűen sikerült megfogalmaznod.
- Úgy értem, ha nem fújna a szél, már meleg lenne, csak a szél lefújja az arcomról a napsugarat.
- ?
- És csak azért mondtam ilyen egyszerűen, hogy Te is megértsd.

A tegnapi nap híre

Jó volt.

A nap híre

Ettem dinnyét.

Vezetékes kapcsolat

Szeretnék néha ott lenni azokon a megbeszéléseken, amiken megszületik egy-egy óriásplakát képi anyaga, és az üzenet, ami összeköti a terméket a fogyasztóval. A szlogeneken szoktam igazán megütközni. Kinek, hogyan, hol és miért jut eszébe az adott termékről pont azt a mondatot megalkotni és pont azt a fotót / illusztrációt mellé rakni, ami a szlogenhez még köthető, de a termékhez már nem, csak éppen oda vonzza a tekinteteket. Ennyi agyalágyult lenne az országban, és mind marketingesnek adta a lágy fejét? Vigyen be magával valaki egyszer egy ilyen brainstormingra, hadd röhögjek egy jót.

Aktuális kedvencem a T-com plakátja: 'Vezetékes kapcsolat 24 órán át, 0 Ft/perc'. Mellette a képen egy magzat és a köldökzsinórja. Ezt csak hapsik találhatták ki.

Mellékhatás

A tavasz másik kellemetlen mellékhatása, hogy időnként visszajön a tél. Mint most. Én örömömben felvittem már minden télikabátot a szekrényekbe, és eltettem minden téli bakancsot a kamrába, hogy ne foglalja nekem ott a helyet a bejáratnál. Most meg 3 fok volt reggel.. Aki találkozik az időjárásfelelőssel, gondolkodás nélkül lőjje le. Kérem.

Tragédia

Befejeztem a flickr használatát, akármilyen jó is volt. Tegnaptól ott is külön regisztráció kell a belépéshez, hiába vagyok 3 éve használója az oldalnak. Ide egy google account kell, oda meg egy yahoo. A franc fog ennyi szart megjegyezni. Ráadásul egy napra kellett időzíteni a kettőt. Marhák.

Újdonságok

Át kellett váltanom a blogspot új verziójára, elfogyott a rendszergazda türelme. Már régóta hirdették, hogy át lehet váltani a beta-ról az élesre, de éreztem én, hogy semmi szükségem rá, jól bevált nekem a régi is, minek akkor az új. Egyre nagyobb betűkkel egyre gyakrabban írták ki nekem, hogy át lehet váltai az új verzióra, amit én minden alkalommal figyelmen kívül hagytam, de ez csak máig tartott, nem tudtam belépni postot írni anélkül, hogy váltanék.

Eredmény:
1) sokkal nehezebben érem el a kezelő felületet, automatikus helyett 2szer kell jelszót beírnom, méghozzá 2 különbözőt.
2) eltűntek az ékezetek a linkek feliratairól.

Eddig szuper. Kérem vissza a beta-mat.

Ölelés

A hálótársam általában becsapódásként emlékszik vissza arra a momentumra, ahogyan én reggelente finoman hozzábújok és úgy rákapaszkodom, mint egy jobb fajta hátizsák. Ma reggel ezt kiegészítettem azzal, hogy félhangosan hozzátettem: 'Megjötteeem.'

Az állat

Pár hete beköltözött az autóba egy tücsök. Vagy még régebben, nem tudom. Kicsit nehezen sikerült lokalizálnom a ciripelés pontos helyét és meghatároznom a zaj keltőjét. Azért mégis csak szokatlan, hogy télen egy potyautas tücsökkel kell együtt utaznom. És még csak le sem lehet halkítani, vagy kitessékelni. Egy szökevény a kisállatkereskedésből.

Tavasz megint

Mai színes

A nemzet leánya piros-bordó melltartóban és zöld bugyiban ünnepli ma amit kell, felvonulni nem megy, legfeljebb a rádióban meghallgatja a Tüntetők kérték-et (tévéje nincs). Fotón nem örökíti meg a páratlan látványt, az otthoni békességet megtartandó.

Emlékszem, 1 és 2 éve is piros-fehér-zöldben síeltem ezen a napon. Aki nem hiszi, olvasson utána.

A káosz

Szerdán kis híjján közlekedési káoszt okoztam Diósdon, amikor a februári számlákkal a postára igyekeztem. Nem voltam feltünően öltözve, nem lógtak ki a híres melleim a ruhából, ráadásul fiúnak öltöztem (copyright G): farmernadrág és bakancs volt rajtam, mégis az egyik autó majdnem beleszáguldott az előtte lévőbe, ami épp fékezett a pirosnál, a másik idióta meg rám dudált, pedig hát nem voltam kimondottan vonzó külsejű.

Azt tényleg nem értem, hogy mit akar, vagy mit képzel az, aki a mozgó autójából egy gyalogos nőre dudál. Hogy megfordulok, integetek, aztán sietve a kocsija után futok és hazakísérem?! Valószínű.. Azért a tavasznak vannak kellemetlen mellékhatásai is.

A gép

A külvárosi háziasszony a 4 napos ünnep előestéjén pánikba esik, amikor rájön, hogy elfelejtett kenyeret venni, amíg nyitva volt a bolt. Aztán határozott léptekkel a kenyérsütőgépéhez siet, beledobál mindent, ami a kenyér otthoni előállításához szükséges, azután zöldfűszereket is, csak az íze kedvéért, és boldogan megnyom egy gombot, ami elindítja a kívánt programot. Végül elégedetten hátradől.

Csendélet

A levél, amihez nem fűzök hozzá semmit

Szia!

Éjfél után kimenő hívástiltást tettek a telefonomra számlatartozás miatt! Kérlek intézkedj, hogy feloldják, én hiába hívom őket, nem tudom az azonosítókat és faxolni sem tudom a befizetést!!!! Feltételezem a decemberi számla miatt.... Nekem nincs másik telefonom, erre pedig szükségem van.

Köszönöm szépen!

Üdv, ÉJ

---

Ez nem a decemberi számla miatt volt. Egy korábbi számlát fizettünk későn, a pénzt megkapták, de nem állították le időben a hívástiltást. A lényeg: vissza van kapcsolva és kevesebb felkiáltójelből is megértem, amit akarsz.

Kösz a megértést,
én

---

Köszönöm szépen az intézkedést, az imént állt helyre.

És nem hiszem, hogy alapot szolgáltattam volna a stílusodra.

---

Szívesen.
A stílusom, ahogy írod, az én stílusom, teljesen felesleges G-nak panaszkodnod miatta, felnőtt emberek egymás közt tudják rendezni az ilyesmit. Sosem értettem, miért neki panaszkodsz, ha velem van problémád. Nyilván egyszerűbb, persze, de teljesen haszontalan.

---

Nem szoktam panaszkodni, maximum egy megjegyzést teszek. Neked meg azért nem, mert köszönni sem köszönsz, aminek az okát nem értem. Nem kell szeretnünk egymást, de azt gondolom, hogy a kultúrált társadalmi érintkezési normák elvárhatók. Pláne, hogy ez az állapot tetszik, nem tetszik, "jó" eséllyel még tizenegynéhány évig fenn fog állni. Ha nem G-vell élnél valószínűleg soha nem beszélnénk és baromira leszarnám, hogy köszönsz vagy sem, illetve milyen a stílusod, de mivel jelentős időt töltesz a gyerekem társaságában, így ez már egyáltalán nem mindegy. És nem feltétlenül miattam. A tiszteletlenség meg Téged minősít, bár gondolom, ez sem érdekel. Az, meg hogy úgy kommunikálsz emberekkel, köztük velem is, mintha a seggedből húztad volna elő őket szintén bicskanyitogató. Pláne, hogy ezt minden alap nélkül teszed. Legalább is velem kapcsolatban. Részemről a téma lezárva, de akár személyesen is szívesen beszélek Veled erről.

---

A rajz

A kőkorszaki barlangrajzokat juttatja eszembe az a nemiszerv rajzolat, ami a konyha ablakára került egy húsleves főzése alkalmával, a gőz lecsapódásába rajzolva. Egy másik is volt alatta, de azt elértem, a felső viszont még mindig látható, kedvesen el is mosolyodom mindig, amikor meglátom itt magam előtt. Aztán a tavaszi nagytakarítás áldozata lesz, nemsokára.

Tavasz

Figyelmeztetés

Egy másik figyelmeztetést is kaptam ma: G a terméketlenségemre hivatkozva el akar hagyni. Már ami az olvasást illeti. Ezen is jót nevettem.

Idézés

A szombati munkanapnak köszönhetően volt alkalmam még szombaton átvenni azt a tértivevényes postai küldeményt, aminek a cetlijére a testvérem hívta fel a figyelmemet. Még szerencse. A küldeményben a budaörsi önkormányzat jóhiszeműen is kritálható hangvételben idéz be imigyen:

IDÉZÉS

Felhívom XY,
Budaörs, K utca 13/d (vagy 13/b) szám alatti lakost, hogy lakcímének pontosítása (tisztázása) ügyében lehetőleg munkaidején kívül, Budaörs Város Önkorményzat Polgármesteri Hivatala (Budaörs, Szabadság út 134.) Okmányiroda helyiségében szíveskedjék megjelnni.
2007 év március 9. napján 8-11 vagy
2007 év március 12. napján 8-11, 13-17 óra között.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004 évi CXL törvény (KET) vonatkozó szabályai:
46 paragrafus: Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helen jelenjen meg.
48 paragrafus: Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.
Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül távozik, és távolmaradását vagy eltávozását megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető.
Ha az idézett személy ismételt idézésre ssem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető.

2007. március 1.

--

Ezt a levelet a boríték szerint március 6-án adták fel, 9-én hozta ki a postás, nem voltam otthon, 10-én átvettem, így az első időpontról kapásból lekéstem.

Ma bementem az okmányirodába és megkérdeztem, hogy mit akarnak ezzel a levéllel. Kiderült, hogy az egyik szomszédom önszorgalomból feljelentett, mivel én nem a 13/d-be, hanem csak simán a 13 szám alá jelentettem be magam 4 ével ezelőtt. A postás megtalál, mert ki van írva a nevem a ládára, méghozzá jól olvasható betűkkel. Hogy a szomszéd honnan tudja mindezt? Állítólag azért, mert hozzá dobtak be egyszer egy levelemet, gyakrlatilag azért, mert a 40-50 közötti megkereseredett jogász nő a rendőrségen dolgozik és állatira precíz, ami a környezetét illeti.

De nem szaladok ennyire előre. Csináltak nekem új lakcím kártyát, alig 20 perc alatt, amin már a 13/d szerepel. A címzésben pedig azért szerepel a 'vagy 13/b', mert a kedves szomszéd a 13/b-ből figyelmeztette a helyi okmányirodát a mulasztásomról.

Felhívtam a testvéremet, hogy elmondjam, milyen szomszédja van. Kiderült, hogy a nő, akit minden reggel a sógorom visz be magával Pestre dolgozni csupa jófejségből, szólt a sógoromnak, hogy szerinte nekem be kellene jelentkeznem a 13/d-be, viszont a sógoromnak ez a lényeges momentum kiment a fejéből és nem szólt nekem róla. Válasz hiányában a kedves szomszéd egy kedves hangú levélben tájékoztatta az okmányirodát a magáncélú oknyomozásának eredményéről és írásban kérte a hatóságot, hogy szólítsanak fel engem a pontosításra. Mert zavarja őt ez a roppant fontos momentum.

Holnap írok egy levelet a kedves szomszédnak, amiben megtudakolom tőle, honnan a jó francból tudja, hogy én hova vagyok bejelentve és mit képzel, hogy mi köze van mindehhez. A személyiségi jogaim tiszteletben tartása vagy nem tartása pedig külön érdekesség, azt meg kikérem magamnak, hogy egy ilyen szarság miatt engem a rendőséggel vezettessenek elő. Vagy ha már a harmadik felszólításra sem mentem volna el, azt mondom oké, de hogy miért így intézi ezt a szomszéd és miért ilyen hangon szólít fel az önkormányzat, az tényleg nem világos.

Reszkess szomszéd.

Ragaszkodás

- Én világgá megyek.
- Jó, csak vigyél magaddal.

A kertész naplója

Egész jól áttelelt a Bougainvilleám a fürdőszobában, már jó nagy hajtásai is voltak januárban, amikor rájöttem, hogy elfelejtettem visszametszeni. Friss hajtások nyissz-nyassz, növény ki a teraszra, a 15 fokba.

Növény kint felejtődött, megsértődött, a januári nagy meleg elmúlt, most büntetésből nem hajt. Behoztam, megint visszametszettem, locsoltam, kapott meleg szobai levegőt, nagynehezen elindult. Örülhetek, hogy nem fagyott meg.

A cserepes tulipánom 2 nap után elvirágzott. A vágott rózsáim 3 napig bírták. Kidobom az összes virágot.

A méret

A hétvége kudarcai

1) Megvásároltuk a hozzávalókat a Nagy Irodafelújítás Projekthez. Boldog voltam. Kitaláltuk, megszerveztük, megtaláltuk a megfelelő időpontot, mindenki ráér, tud és akar segíteni, azt hittem egy hétvége alatt készen leszünk. Csak egy kis festés meg parketta lerakás.

Találtunk alkalmi fuvarozót, aki a terepjáróján elszállította az irodához a 200 kg-nyi építőanyagot, és segített felvinni mindent a harmadik emeletre. Még lift is volt, jó tágas, 500 kg teherbírású, lefoglaltam és a fiúk bepakolták a cuccokat. Felhuppantunk a harmadikra, kitámasztottuk a lift ajtaját egy köteg laminált parkettával, és elkezdtük kipakolni a csomagokat.

Néhány köteg kipakolása után azonban a lift megmakacsolta magát, és pánikszerűen bezárult az ajtaja. Szerencsére mindannyian a folyosón voltunk.

Vidáman nyomkodni kezdtük a lift hívógombját, de semmi. Egyre ingerültebben nyomogattuk, semmi. Cibáltuk az ajtaját, semmi. Az látszott, hogy a lift belső ajtaja nem záródik, azt hittük, a kitámasztó parketta köteg pont úgy borult el, hogy kitámasztja a belső ajtót. És sajnos senki nem maradt bent, hogy megigazítsa. A külső ajtó pedig nem nyílt. A lift kijelzője hibát jelzett, a lift nem mozdult el, és az ajtaja nem nyílt ki.

Hívtuk a hétvégi biztonsági őrt. Hozzáértően elmondta, hogy fogalma sincs, mit kell csinálni. Nem tudja a liftszerelő telefonszámát, a gondnok nem veszi fel a telefonját, és van ugyan valahol egy vésznyitó a lift ajtaján, amit csak meg kell nyomni és kinyílik az ajtaja, de nem tudja hol van.

Áttkintettük a helyzetet. A 16 köteg parkettából 6 van nálunk, 10 a liftben. A 2 vödör festékből 1 nálunk, 1 a liftben. Az ajtó nem nyílik.

Telefonáltam Apukámnak, hogy lehet, hogy mégse kellene most vonatra ülnie, mert az ominózus építőanyag, amit az ő segítségével raktunk volna le vasárnap, a liftben rekedt, inkább mégse szálljon így fel a pesti gyorsra. Hülyén éreztem magam, szerencsére ő csak nevetett.

A szombatra tervezett festést sem tudtuk megejteni, az egyik vödör festék hiányában. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy sírógörcsöt kapjak-e vagy dührohamot, csak kapkodtam a levegőt hangosan, de az érzelemkitörés - döntés hiányában - elmaradt.

A hozzáértő hétvégi biztonsági őr adott egy telefonszámot, ami elvileg a liftszerelőhöz tartozott, de azon a számon nem meglepő módon egy zavart magánszemély válaszolt, fogalma nem volt a liftajtó kinyitásának legegyszerűbb megoldásáról. Azt is mondták a portások, hogy liftszerelőt legfeljebb hétfőn tudnak hívni, ami azt jelenti, hogy szerencsés esetben kedden ki is fog jönni. Hazamentünk.

2) Másnap, vasárnap beugrottunk az irodába megnézni, hogy mi is hiányzik még a festéshez és a többi felújítási munkálathoz. A lift mellett a földszinten csomagok várakoztak.

-Azok ott a mi cuccaink?? - kérdeztem a hozzáértő hétvégi biztonsági őrt.
- Igen. Egy óra múlva lejött a lift magától és kinyílt az ajtaja.

Szóval ha várunk egy kicsit, vagy értesítettek volna azok a ráérős barmok, végülis szinte mindent meg tudtunk volna csinálni, de mindegy, legalább a parketta kötegek és a festék is megkerült, és a liftszerelés költségét sem veri ránk az irodaház.

Most kezdődik előröl a szervezés, időpont keresés, és a munkálatok összehangolása. Nem baj, két nap várakozás alatt találtunk még egy csomó dolgot, amit ki lehet még javítani.

Eheti névjegykártya

Miss Premium Rate

az építőanyagszállítás szakértője
álmok tudója

Azok a mámorító reggelek

Felébredek. Egy tenyér van a fejtetőmön. Nem simogat, alszik. Megmozdulok, felébred.
- Én most felkelek.
Ökölbe szorítja a kezét (és vele együtt a hajamat is):
- Itt maradsz.

Március