BKV napló

Ma tömegközlekedtem. Nagy élmény volt, előrelátóan csomagoltam magamnak úti elemózsiát és zenehallgatásra alkalmas mobil eszközt is, aminek nagy hasznát vettem egész nap.

Először is felszálltam a helyközi járatra, ami elvitt Budapestig. Vettem jegyet a sofőrnél, mosolyogtam, mint aki száz éve nem látott buszsofőrt, mert kb száz éve nem láttam buszsofőrt. A jegy kifizetésekor rájöttem, hogy valószínűleg jobban megéri autóval járni, már ami a benzint illeti, ennél mélyebb fejtegetésbe (kötelező, casco, súlyadó, parkolási büntetések) nem bocsátkoztam, inkább nézegettem a tájat. A buszról sokkal jobban látszik minden, magasan ülsz és belátsz a 7-es út mentén lévő bokrok mögé, sose tudtam, hogy arra mi van. Rájöttem arra is, hogy a megvagányabb hajléktalanok valszínűleg a panoráma kanyar alatti terület domboldalán élnek, pazar kilátással a tóra, ami mellett felépült a Tópart lakónegyed. Ezek tudnak élni.

A városba érve felszálltam a híres gyors 7es buszra, szerencsére le tudtam ülni, mert a végállomáson csatlakoztam az utazóközönséghez. Amíg eljutottam a Ferenciek terére, volt alkalmam megcsodálni a várost, leginkább a Gellért hegyet bámultam meg, tisztára túristának éreztem magam, csak a fényképezőgépemet felejtettem el elő venni, pedig nálam volt. Sütött a nap, gyönyörködtem a dunaparti látványban, amit autóból sosem tudok megtenni, mert azzal könnyen balesetet okoznék.

Mosolyogva szálltam le és folytattam a metrón. Megálapítottam, hogy a téli 5 üléses időszakot még nem váltotta fel a nyári 6 üléses időszak (vagyis hogy hányan férnek el egy padon a metrózók), valószínűleg továbbra is nagykabátban jár-kel a fővárosi elővigyázatos tömeg. Gyüjtőjegyet használtam a BKV járatain, és számoltam, hogy hány forintnál járok összköltséget illetően, hát a nap végére 1250 fölött voltam, főleg miután megtudtam, hogy a gyüjtőjegyem már nem is jó, mivel a megvásárlása óta eltelt idő alatt a BKV tarifát emelt. Valószínűleg év elején.

Na mindegy, a napot a 4-6os villamoson zártam, óóóriási tömegben, amiben csak az zavart, hogy a villamos népe minden fékezéskor az én hasamnak feszült neki, kb 120 ember, mivel pont én voltam a vezetőfülkének támaszkodva, legelöl. Senki nem adta át a helyét, amin csak azért sem csodálkozom, mert egyelőre jól álcázom a paramétereimet.

Nagy öröm volt látni, hogy elsuhanunk a dugóban álló autósok mellett, igaz, ők kivétel nélkül ültek, én pedig álltam. De végülis, semmi sem tökéletes.