Melegülés

Időről időre más tárgyat, vagy szolgáltatást tartok a világ legnagyobb találmányának. Most épp a kocsiban az ülésfűtést. Pont nekem való.

Tükörbe nézek

..és mit látok? Őszülni is tudni kell..

Hol van

- Halló. Hol vannak a vitorlás pólóim?
- Szerintem a helyükön. Mind.
- De az hol van? Nem találom.
- Figyelj, nem is tudom. Odavarázsolom őket az egyik fiókba. Menj be a szobába, és nyisd ki az egyik fiókot. Melyiket szeretnéd? Legyen alulról a második fiók? Oké, akkor alulról a második fiók. Tádáááám! Na, ott vannak?
- Igen.
- Bámulatos vagyok, nem? Szerinted is bámulatos vagyok? Azért ilyet, hogy a távolból is tudok varázsolni.. Figyelj, ilyen felesége senki másnak nincs. Érzed, ugye? Ugye.

Gyöngy

Ez most saját használatra készült, szeretem.

Süsü üzen

Egy 40es busz a végállomáson.

Jövőképek

Ha elegem lesz a szakmámból, vagy kiöregszem belőle, akkor ezekkel folytatom:

1) tényleg óvodát nyitok. A gyerekektől messze, elzárt, villanypásztorral védett, hangszigetelt szobából irányítom majd az eseményeket, az érdemi munkát szakértőkre bízom. Csak a hó elején bújok elő, amikor a szülőktől beszedem a pénzkötegeket.
2) virágkötő leszek. A virágok rendesek, lehet velük beszélgetni, de nem beszélnek vissza, soha nem különbözik a véleményük és mindig jókedvre derítenek. Nem igényelnek különösebb törődést, aztán meg úgyis eladom őket és jön a következő szállítmány.
3) hivatásos gyöngyfűző leszek. Lesz egy kicsi, ergonómikusan berendezett gyöngyfűző szobám, ahová csak 18 év felettiek léphetnek be, aki így is kiborítja a gyöngyös dobozaimat, az letérdel és összeszedi, amit szétszórt. Az ékszereket az interneten fogom árulni, boltot nem nyitok.

És az a jó, hogy az utolsó kettőt akkor is megvalósíthatom, ha a világ másik végére sodor a monszun.

Tudomány

Az őszülő haj és a löttyedt mellek után az is elérkezett, hogy rájöjjek: a tudomány eddigi két legnagyobb vívmánya a szilikon és a kollagén. Félve mondom, de ettől most nagyon érett nőnek érzem magam.

A hőgyészi kastélyszálló

Az Apponyi kastélyszállóban készült képeim döntőbe kerültek egy fotóversenyen, itt lehet rám szavazni a lehető legtöbb IP címről:

http://www.termalfurdo.net/index.php?p=galeries

köszi.

A háromszöges

Breaking news

A krumplitündér 6 napja nem dohányzik. Ollé.

A távolság megszépít mindent

Amióta G hazajött az egy hetes adria kupáról, olyan idilli minden. Utáltam egyedül lenni. Inkább legyen itthon, és idegesítsen, mint ne. A lábsérülése komolyan aggasztott, de csak 3 napig, most már alig sántikál. A tetanusz hírére is csak annyit nyammogtam el a bajszom alatt, hogy 'na, ezt most minden bűnödért cserébe kaptad'. De nem mondtam ki, csak oltalmazó karjaimba vettem a Teremtés Koronáját az ügyeleti folyósó egyenszékein. És komolyan is gondoltam: 3 napi fenéksajgás után most úgy tekintek rá, mint aki mindenért vezekelt, és tiszta lappal néz az új korszak elé. Csak azt bánom, hogy nem én toltam bele a tűt abba az izmos, kerek fenekébe. Vagy ha csak láthattam volna.. Mindegy, Ursulának is lehet egyszer egy jó napja.

Gyöngy

Ilyen zsemlét sütöttem

Meg perecet is.

A paplan-para

Óóó, még csak 2 napja vettem elő a paplanunkat, de máris előkerült a régi téma. Hogy én egyedül takarózom a 200x200-as óriáspaplannal és nem lehet tőlem aludni mert álmomban elráncigálom az egészet és magammal viszem az ágy végébe. Aha. Persze.

6pack

Amikor a hétvégén átszálltam a kényelmes, tágas egyterű kisbuszból egy Astrába, hirtelen megértettem, mit éreznek a palackozott ásványvizek a zsugorfóliában.

Maraton

G maratonra készül, megint. Tavasszal Párizsba megyünk, különvonattal. A felkészülés vasárnap kezdődött. Távirati stílusban ennyi.

Reggel

- Jóreggelt. Miért nem ébresztettél fel?
- Próbáltalak, de nem ment.
- És régóta ébren vagy már?
- Ööö, voltam a boltban, reggeliztem, elmentem futni, aztán elvégeztem egy tanfolyamot, felneveltem 3 gyereket és megírtam a Háború és békét.

Kedves levél a BudapestAutóhoz

Kedves Ügyfélszolgálat,

Az ABC 123 rendszámú autóm forgalmi engedélyét ellopták. Az esetről rendőrségi feljelentés készült. Az iratot szeretném pótolni, azonban okmányirodai információk szerint ezt csak a Budapest Autó által kiállított meghatalmazás birtokában tehetem meg. Kérem, küldjenek a részemre egy ilyen papírt, hogy intézkedni tudjak. Fix okmányirodai időpont birtokában arra kérem Önöket, hogy ezt késlekedés nélkül tegyék. Minden adatomat és a postai címemet tudják, de ha szükséges, bármivel a rendelkezésükre állok, amivel segíthetem a munkájukat.
Köszönettel,
Szóköz

Kedves levél a Pannonhoz

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Egy kéréssel fordulok Önökhöz, a budaörsi showroomban ülő kollégáik irányítottak erre az email címre.

A 20/abcdefg számhoz tartozó 2 éves hűségnyilatkozatunk 2009. januárjában fog lejárni. Ez az előfizetés régóta a miénk, azonban 2007.-ben vásároltunk egy SE P990i készüléket, amihez igénybe vettük a hűségkedvezményt, ami ehhez a GSM számhoz tartozott. Az előfizetést most egy távozó kollégánk a nevére szeretné íratni, azonban ezt csak akkor tudja megtenni, ha kifizet 50.000 Ft-ot, holott az előfizetés továbbra is élni fog, csak magánszemély fogja a továbbiakban a számlákat fizetni. A készülék a cég birtokában marad, ezért szeretnénk, ha a P990i-hez tartozó hűségnyilatkozatot átmozgatnák a 20/abbcccc számra, mivel a készüléket az a kollégánk használja, aki a fenti GSM számot is. A showroomban a kollégák azt mondták, Önök tudják egyedi elbírálásban részesíteni ezt az igényt.

Indokaink:
A W Kft több éve megbízható, és nagy forgalmat bonyolító ügyfele a Pannonnak. Számlatartozásunk nincsen. Jelenleg 28 előfizetésünk van, és az érintett P990i készülék is a cég birtokában marad, 27 előfizetésünk továbbra is élni fog, viszont az abcdefg szám birtokosa kilépett a cégünktől. Az 50.000 Ft-os bírság megfizetése előtt értetlenül állunk, tavaly mi is vettünk át olyan előfizetést, amihez hűségnyilatkozat tartozott, és egyszerűen átvállaltuk azt is az előfizetéssel együtt. Nem látok ésszerű indokot, hogy ezt most egy magánszemély miért ne tudná megtenni. Mindezek mellett mi, a W Kft részéről nem támasztunk akadályt az ellen, hogy a távozó kollégánk a nevére vegye a telefonszámát, a szükséges lemondó nyilatkozatot kiállítottuk.

Súlyosbító körülményként értékeljük viszont, hogy a 28 előfizetésünk mellé kb 2 éve nincs ügyfélmenedzserünk, akihez fordulhatnánk, sőt, az ügyfélkártyánk is lejárt, új típusút pedig azóta sem küldtek, így nagymértékben megnehezült az ügyintézésünk, akár vásárolni szeretnénk Önöknél, akár ügyet intézni, ezért hálásak lennénk, ha ezzel az aprósággal nem bonyolítanák tovább az életünket. Számítok a gyors válaszukra,

Üdvözlettel:
Szóköz
20/abbccdd
W Kft.

Nulladik nap

Tegnap iron maiden koncertre mentünk. Nem miattam.

Kicsit el is gondolkodtatott, hogy mennyire jófej vagyok már, hogy heavy metal koncertre megyek a kedvéért. Nem minta ő nem tenné meg a kedvemért. Bár, ha belegondolok, tuti nem számítok rá egy depeche mode vagy new kids on the block koncert esetén. Mégis.

Olyan ez, mint amikor eleinte minden filmet megnéztünk a moziban, ha az egyikünk kíváncsi volt rá. Aztán hamar rájöttünk, hogy generációs szakadék tátong köztünk, áthidalhatatlan távolsággal. Ő a kardozós-baszós akciófilmeket szereti, meg a sci-fit meg a fantasyt. Én a nyálas romantikus meg nevetős vígjáték szarokat. Mostanra a helyzet abban stabilizálódott, hogy DVD-n nézünk filmeket, otthon, és az választ, akinek van kedve filmet nézni. Ha ő néz filmet, akkor mellé ülök és gyöngyöt fűzök. Ha én választok, akkor ő számítógépes alkalmazások használatával üti el az időt, és csak akkor néz hátra, ha már fuldoklom a nevetéstől, vagy nagyon idegesen szólok, hogy üljön már mellém, ha egyszer végre itthon van.

Azért sokat számít ám, hogy ő a 70-es évek elején született, én meg a végén. Még a rajzfilmek címei se mondanak semmit, amiken a másik felnőtt. Ő Mazsola és Tádét nézett, meg Barba papát. Engem pár évvel később már a Hupikék törpikék szórakoztattak. A zenei ízlésünk is hasonlóan eltérő (hasonlóan eltérő?!), neki a rock zene a zene, nekem meg a nyálas brit szinti pop. Sebaj. Nem nagyon zavarjuk egymást ezekkel. Illetve dehogynem, csak különbséget tudunk tenni lényeges és lényegtelen között.

Mindenesetre a heavy metal nagyjai alkotta halmaz nekem máig elég homályos és sötét. Fogalmam sincs, hogy milyen zenét játszik az iron maiden, milyen számai vannak a metallicának, kik a tagjai az AC/DC-nek, és sorolhatnám. A tegnapi koncertnek is csak a végén jöttem rá, hogy miért volt érdekes a 'fear of the dark' felirat a mellettünk álló srác pólóján. De már ezt is tudom.

Végül a tegnapi élményeimből táplálkozva összeállítom azoknak a szavaknak és szóösszetételeknek a listáját, ami a frontember szájából 'kifolyólag' válaszreakcióra készteti a hálás közönséget:

- Budapest (különösen hello / good evening Budapest)
- Hungary
- hungarian
- your hands (különösen your fucking hands)
- screem (különösen screem for me, még különösebben this is bullshit, screem again)

Magyar dal

A közepén csatlakoztunk. A népzenei motívumokkal díszítő dalok alatt terepeszemlét tartottunk a szigeten és csak a Lovasi-féle Tankcsapda feldolgozásra értünk vissza, ami Zamárdi óta híressé lett. Tényleg jó volt. Kuriózum.

Egy-egy magyar előadó önálló koncertjére nem járok, de most, hogy tömegesen léptek színpadra, kíváncsi voltam. Először mindenkin az tűnt fel, hogy meghízott, megöregedett, és/vagy elment a hangja. Már aki egyáltalán színpadra tudott állni, mert például Charlie ott sem volt. Mostanában nem is hallunk róla, valószínűleg az alkohol áldozata lett. Pedig vártuk. Hozzáteszem, Koncz Zsuzsát is vártuk, de róla nem feltételezek semmi rosszat. Csak hiányoltam.

Nem értettem viszont Puskás Peti és a Társulat fellépését. Nem zavart, csak nem értettem.

Szóval Novák Péter elhízott. Vikidál Gyula megöregedett. Ákosnak csak egy fellépő ruhája van. Fenyő Miki bőröndöket hord a szeme alatt, de próbál nem tudomást venni arról, hogy eljárt felette az idő. Szikora Robinak ez sikerül is. Zorán megőszült. Pataki Attilának pedig a fekvenyomás jobban megy, mint az éneklés. (Őt szoktuk látni a 'kör közepén állok' emblémás edzéstervével izzadni a budaörsi edzőteremben.)

Nagy meglepetés volt a Frenreisz-féle örömzene, és végül az István, a király részletek is, amit a csikók adtak elő. Kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet egy tehetségkutató műsorból a sziget nagyszínpadra kerülni, annak tudatában, hogy marhára nem oda valók vagyunk és nem is ránk kíváncsi az a tömeg ott lent. Kaptak is füttyöt, de végül jókat énekeltünk velük. Színpadi játékból azért még van mit elsajátítaniuk. Nem bánom, hogy a tévében sosem láttam őket.

Arra is kíváncsi vagyok, milyen lehet Fenyőnek meg Szikorának ennyi ember előtt állni. Ehhez is egy fesztvál kellett. Alig akartak lemenni a színpadról, annyira tetszett nekik a dolog.

Hazafelé azért arra jutottunk, hogy sosem jönnénk el ilyen koncertekre, ha meg kellene venni rá a jegyet és nem lenne behajtási és parkolási engedélyük a sziget területére.

Mi is megöregedtünk.

Gyöngyök

A TéO

Meglátogattam ma a szép elmékű iskolámat, ahol titkos harci feladatot kellett teljesítenem. Aggódtam a célterület megközelíthetősége miatt, de babakocsival is könnyen be tudtam menni az alagsori dékáni irodába, mert a terület akadálymenesítését megoldották, mióta nem jártam ott. Telefonos érdeklődés után, a kész tények birtokában érkeztem, hogy segítsenek.

A TO-s hölgy már nem a régi, frissített verzióval volt dolgom, de ő is pikk-pakk elintézte volna az ügyet. Ha nem lettek volna más jellegű akadályok. Kezdetnek beszólt, hogy 'nem fog az olyan gyorsan menni, mint ahogy azt maga gondolta'. Eszembe juttatva ezzel a régi egyetemi éveket, amikor hallgató koromban lekezelő, pökhendi, nagyképű stílusban küldtek el minket a TO-sok a francba a nyűgjeinkkel együtt. Én egy egyszerű, visszafogott 'semmi baj, jó lesz úgyis'-sal hárítottam az első támadást.

Azonban a hölgy nem volt rest, újra próbálkozott, és beküldte, hogy 'hogy lehet egy oklevelet elveszíteni, mondja már meg?'. Erre én mentegetőzés helyett oldalra döntöttem a 30 éves fejemet és ránéztem a szigorú 'öreg vagyok én már ehhez, ne próbálkozz kisanyám' tekintettel, ami - úgy tűnt - hatott, és a kézenfekvő, harmadik kérdést már nem tette fel. (Hogy mi a fenéért akarok én hirtelen egy másolatot a diplomámról, amikor minden jel szerint GYESen vagyok a fiammal). Hatásos voltam.

Azt már nem is részletezem, hogy az ügyintézés sikertelennek bizonyult, ugyanis a végzésem után telepítették a Neptun rendszert az egyetemen, amiben én így nem vagyok benne. Befizető csekket meg csak a Neptunból tudnak nyomtatni, de így ez most lehetetlen, üres csekkjük meg nincs. Volt a múlt héten 200 darab, de elfogyott. Vagy nem találják. Röpke negyed órás válságmegbeszélést követően 2 TO-s hölgy, meg egy pasas a dékáni irodából arra a megoldásra jutottak, hogy menjek vissza 2 hét múlva.

Szülinapi gyöngy

Boldog szülinapot Y!

(A mai nap tanulsága az, hogy aki gyertyákat akar tűzdelni a tortára, lehetőleg ne pont dobos tortát válasszon.)

Magyarázatok

Az előző bejegyzésben taglalt állapotomra egyébként nem találok magyarázatot. Nem okozhatja szülés utáni depreszió, mert majdnem 1 éve szültem és a depresszió alanya nem a gyerek, hanem az apa. Lehet fáradtság, vagy kialvatlanság. Ilyenkor az is eszembe jut, hogy ránk nézve kifejezetten káros lenne további gyerekeket vállalni, vagy esetleg úgy, hogy az első évben minden éjjel benyugtatózom, nehogy felébredjen kajáért. Vagy esetleg a nagyszülőknek kellene adnom őket az első 12 hónapra. Hogy örülnének..

Érdekes, hogy egész eddig azt gondoltam, a környezetemben élő párokhoz képest mi különösen szerencsések vagyunk. Van itt minden: válás, papucsférj, agresszívférj, sznobházasság, kényszerházasság, érdekházasság, hirtelen jött gyerek, vagy akár 4 éve tartó gyermektelenség, őőőrület. Én azt hittem, eddig, hogy nekem jó. De most megszállt valami.

Persze nekem se könnyű. Az ember 20-30 évig arra készül, hogy jön majd egy pasi, aki örömmel feleségül veszi, vesznek házat, kutyát, szül neki gyerekeket, aztán jóvan. Ehhez képest van egy elvált pasim, exnővel, gyerekkel, évekig utálkozó családtagokkal, alig akart feleségül venni, nincs házunk, nincs kutyánk, de van egy gyerekünk. Ilyen paraméterekkel a legtöbb ember már rég sarkon fordult volna. Sok szempontból kemény volt az elmúlt 3 év.

Aztán most megkapom, hogy nekem semmi nem elég. Köszi. Mert persze nekem semmit sem kell tennem, csak a gyerekkel foglalkozni, van hol laknom, ha ideiglenesen is, és mindenem megvan, amire szükségem van. A pasim mindenről gondoskodik. Aha.

Persze én még mindig bízom abban, hogy egyszer minden jóra fordul: kialakul egy végleges rend az életünkben, utólérjük magunkat, lesz egy lakásunk, meg miegymás. Talán az exnő tarsolya is kiürült, amiben a meglepetéseit tartogatta. Most már tényleg nincs más irány, csak előre.

Az, hogy régebben mennyit nevettem, csak akkor jut eszembe, ha a gyerekre nézek. Bezzeg ő mosolyog, helyettem is.

The bottom line is

Mit tegyek. Működne ez a dolog, működik is, és működhetne tovább a legutolsó percig. Én mégis kételkedem.

Eleinte jó ötletnek tűnt. Nem, eleinte nem értettem. A válása után azt vártam, majd én jövök. Aztán nem jöttem. Jöttek mások, sokan, be is számolt róla, nem értettem. Csalódott voltam. Aztán mondta, hogy jöjjek én, de nem értettem. Hanyadiknak? - gondoltam. Aztán jöttem. Eleinte jól alakult minden.

Később egyre több dolgot tudtam meg róla, és az elődeimről, az elmúlt évtizedekből. Megint csalódott lettem. Hogy jöttem én a képbe? Hogy jutott eszébe? Aztán eszembe jutott, mennyi apróságot mesélt el korábban magáról, amikor még egyikünk se gondolt rá, hogy ezeknek jelentősége lesz. Ő sem, én sem. Ezek most eszembe jutnak. Mozaikok.

Aztán fáj, hogy nem vagyok a szőke, nagymellű tündérbűbáj, akinek soha nem lenne egy rossz szava se senkihez. Még egy rossz pillantása se. Az nem én vagyok. És nem vagyok az a talpraesett, okos és szép sem, aki tanyán nőtt fel és imádja a lovakat. Mintha őket keresné bennem, eredménytelenül. Soha nem mondta, hogy kicsik a melleim, nem erről van szó. Pedig azok. De lehetnék türelmesebb, megértőbb, kevésbé hisztis, belátóbb, engedelmesebb. Meg költözhetnénk egy tanyára, élhetnénk a világtól elzártan, távol, a magunk erejéből. Süthetnénk kenyeret, tarthatnánk állatokat és az milyen jó lenne. Mintha nem tudná, hogy az állattartási gyakorlatlanságom ott kezdődik, hogy nem tudom megkülönböztetni a kacsát a libától. Nem tudok főzni, nem tudok kenyeret sütni. Meg is őrülnék egy tanyán. Vagy ha nem, akkor csak azért mert már éhenhaltam. Mégis minden lakáskeresésnek az a vége, hogy tökmindegy, mert ő legszivesebben egy tanyán élne mert az jó. És minden alkalommal felsóhajt a Csehbánya táblánál. Köszi.

De ez az egész nem ütne annyira, ha nem tudnám, hogy a végsőkig kitart a gyerekei anyja mellett. Végignéztem korábban, ahogy végig perszekincsemhogynekincsemezi a telefonbeszélgetést, ami után alpári káromkodásba kezd, hogy a csaja mekkora barom és mit talált ki már megint. Az utolsó percig bízik és mindent megtesz a kapcsolat megmentéséért, pedig már rég a pokolba kívánja a másikat. Mindezt a gyereke kedvéért. Meg ahogy kerül minden társaságot, ahol új ismeretségeket köthet, nehogy beleszeressen valakibe, véletlenül. Hallottam, hogy kirúgott valakit a munkahelyéről, hogy ne találkozhassanak többet. A gyereke boldogsága érdekében.

Persze tudom, hogy sosem fog tartósan megcsalni, sosem hagyna el, és nem hozná szar helyzetbe a gyerekeit. Nem engem, a gyerekeit. Boldog is lehetnék, megfogtam az isten lábát, 100% garantee for a lifetime pleasure. De akkor honnan tudjam, hogy még egyáltalán szeret? Engem? Nem a gyerekeit, nem mást, ENGEM. Azért mert azt mondja? Miközben kergeti a kamaszkori emlékeit, és kerül mindenkit, akit valaha tényleg szeretett?

Nem gondolom, hogy elválunk, sem emiatt, sem más miatt. Túl vagyunk már egy csomó problémán, a legkülönbözőbb fajtájúakon, nagyon profi problemsolverek vagyunk. Igazán. Én ráadásul szeretem is. Persze róla is kiderült egy pár hónap után, hogy távolról sem olyan tökéletes, mint amilyennek mutatta magát, de ez törvényszerű. Rólam is kiderült egysmás. És szerintem már bánja, hogy azon a májusi napon engem hívott napozni és nem a hosszúcombú táncoslányt, akivel addig napozott.

Akkor ez most mi? Happyend? Mert minden tök rendben van, ezrével hagyjuk magunk mögött a kipipált gondokat, mindig jó a vége, ha néha több napig hisztis vagyok is, mindig kibékülünk, és a hisztik is egyre rövidebbek. Nyilván sok lehetőségem volt gyakorolni a megbocsátást, és a kibékülést. Vagy esetleg tökig dráma, hiszen ez azt jelenti, hogy ezrével jönnek a problémák, még mindig? Nem tudom.

Szerencsére találok pozitívumokat is, ha kell: például én - akárhonnan nézzük - jól jártam. Egyedül én jártam jól, mindenki más vesztett. The boy is mine. Amíg csak akarom. Tanultam tőle álhatatosságot, elnézőséget, olyan alapvető társas készségeket, amiknek korábban nem voltam a birtokában. Van egy pasim, aki mindig mellettem lesz, és mindent meg fog tenni, hogy boldog legyek.

Aztán hogy ez mennyire őszinte, és mennyire a kötelességtudat eredménye, az nézőpont kérdése. De ha visszarepülhetnék az időben, akkor sem csinálnám másképp. Örülök, hogy így alakult. Pedig én nem a gyerekeim fejével gondolkodom, hanem a sajátommal. Én nem helyezem a gyerekek érdekeit a sajátjaim elé.

Mégsem elegendő az, hogy akit én őszintén szeretek, régóta és nagyon, az engem választott, és ma már ő a gyerekem apja. Mondhatja, hogy nekem semmi sem elég, nincs igaza. Mondhatja, hogy hülye vagyok, nincs igaza. Mondhat bármit. Nincs igaza. (Mese ez, de hab nélkül.)

Gyöngyök

Gyöngyök

Gyöngyök

Az első levél

Hogy teljes legyen a kép, íme a korábbi levelük:

From: Antikaruhaz.hu [mailto:kapcsolat@antikaruhaz.hu]
Sent: Wednesday, June 18, 2008 10:40 PM
To: @.hu
Subject: Mit rontottam el, kedves Szóköz?

Kedves Szóköz!

Itt ülök az íróasztalomnál tanácstalanul, és bámulokegy listát, amelyen az Ön neve több mint fél évenem szerepel, hiába kutatok utána...Nyilván észrevette, hogy honlapunkat, az antikvarium.hu-t teljesen átalakítottuk, új szolgáltatásokat vezettünk belegkedvesebb vásárlóink igényei szerint.Még azt is kijártam a Főnöknél, hogy csináljunk egy új értékesítési rendszert, amellyel 20.000 könyvhöz biztosítunk egy-egy hétre 30-60%-os kedvezményt.Így akár 100-200 Ft-os áron is kínálunk köteteket. Ha szeretne mazsolázni a legújabb kedvezményeskínálatból, akkor kattintson a linkre:http://www.antikvarium.hu/ant/bongeszo.php?tipus=pill&gb=yes

Nyilván nem az Ön hibája, hogy fél éve nem találom megrendelőink listáján. Valószínűleg valamit rosszul kommunikáltam, ha nem "ragadja magával" a több ezer kötetnyi könyvre érvényes "féláras" kedvezmény, amely a most leárazott könyvekre még a héten tart. Kérem, segítsen kideríteni, mit csináltam rosszul, mert nekem az lenne a feladatom, hogy segítsem Önt a könyveinkhez, mégis minden igyekezetem ellenére fél éve nem tudom rávenni a vásárlásra, aminek nyilvánvalóan Én vagyok az oka.Ha így haladunk, valószínűleg mehetek vissza csomagolni, úgyhogy kérem, segítsen nekem abban, hogy Önt még jobban kiszolgálhassam.

Minden tanácsát szívesen megfogadom,kérem írjon nekem: info@antikvarium.hu! A jövő héten bemutatok egy lehetőséget, amit tudtommal még nem használt ki, de szerintem érdemes lenne megismernie! Nagyon köszönöm a segítségét előre is!

Az Ön szolgálatában:
Weiser István
Vásárlást segítőkedvezmény-koordinátor

Ui.: A most kedvezményes adag árát CSAK A HÉTEN tudom lent tartatni, mert a Főnök nem nagyon bukikezekre az akcióimra...Ha még nem látta megújult oldalunkat, kis időre kattintson áthozzánk a http://www.antikvarium.hu/ címre!

Re: A Tisza folyó partján ültem és sírtam...

A levél:

From: Antikaruhaz.hu [mailto:kapcsolat@antikaruhaz.hu]
Sent: Tuesday, June 24, 2008 8:49 PM
To: @ .hu
Subject: A Tisza folyó partján ültem és sírtam...

Kedves Szóköz!

Szándékosan plagizáltam Paulo Coelho nagysikerűkönyvének címsorát, és néhány sor után Önben is összefog állni a kép, mi köze az antikvarium.hu vásárlást segítőkedvezmény-koordinátorának Paulo Coelhohoz.

Május 24-én történt (ami egyébként Szeged napja), hogya Szegedi Hídi Vásáron összefutottam egy régi általánosiskolás osztálytársnőmmel, aki éppen a fent említettkönyvet tartotta a kezében.Egyből rákérdeztem, hogy olvasta e már Coelho-tól a Veronika meg akar halni - t, mert nekem ez a kedvencem,mire azt válaszolta, hogy nem, de szeretné összegyűjteniaz összes könyvét, mivel nagyon jól ír a Pali. (Paulo :))

Gondoltam, egy kicsit bevágódok és megemlítem, hogy az antikvarium.hu-nál melózok, úgyhogy pár hónap alattkiegészülhet a gyűjteménye, ha regisztrál, és kér Értesítőt.És ekkor jött a "gyomros":

- Már két éve regisztráltam, de eddig nem vettem semmit.
- Na, ilyen is van? ... - megkérdezhetem, mi az oka?
- Hát, nincs sok időm böngészgetni, és amit meg éppkerestem, az nem volt.
- Na de van Értesítő meg Előjegyzés, fogadok, hogypár hét, és jön valami tuti. Kb. 1500 könyv jön naponta!
- Hát nekem ez halál bonyolult!
- K.O.

Hát, kedves Szóköz, itt eléggé összetörtem, mivelnekem ugye az lenne a feladatom ennél a cégnél, hogysegítsek vásárolni a látogatóinknak, és mindent tegyek megazért, hogy Mindenki jusson hozzá ahhoz a könyvhöz,amit keres, olyan hamar, ahogy csak lehet.Torkomon akadt a lángos...

Rövid közvélemény-kutatás után Emese felvetése (ténylegígy hívják :)) megerősítést nyert, ezért elhatároztam, hogya jövő héten készítek egy kis rövid videó-anyagot arról,mennyire király dolog az Értesítő menüpont, és hogyanlehet a legjobban kihasználni.Csak beállít magának egy szerzőt vagy egy kulcsszót,vagy akár egy sorozatot, és ahogy jön valami a témában,egyből küldjük az infót!Semmivel nem traktáljuk, csak ami Önt igazán érdekli.

Na, ez a levél egy kicsit hosszúra sikeredett, de cserébe megígérem, hogy a következő egy kicsit rövidebb lesz. :)

Maradok szolgálatában:

Weiser István
vásárlást segítőkedvezmény-koordinátor

Ui.: A házi feladat az, hogy a jövő heti videós szuper-produkciómig mindenki próbálja ki az értesítő menüpontot.Aki be is élesíti, azt személyesen fogom megdicsérni azoldalon, és készülök valamilyen meglepetéssel!Szeretném kipróbálni az Értesítő menüpontot!

A válasz:

From: Szóköz[mailto: @.hu]
Sent: Thursday, June 26, 2008 9:48 PM
To: 'Antikaruhaz.hu'
Cc: 'info@antikvarium.hu'
Subject: RE: A Tisza folyó partján ültem és sírtam...

Kedves István, (ha megengedi, hogy így szólítsam)

Talán az lenne a legstílusosabb, ha azzal kezdeném: „a gépem fölött ültem és sírtam”, amikor végigolvastam a levelét. Nem szokásom ügyfélszolgálatok körleveleire válaszolni, de erre most kénytelen vagyok, mert nem hagy nyugodni ez a hangnem, amit Ön használ az ügyfelei tájékoztatásában.

Tudja, (ha már ismeretlenül is eljutottunk a személyeskedő stílusig), az első levelén is megütköztem, de ez a második megerősített engem abban, hogy valamelyikünk nincs igazán tisztában a szerepével a kettőnk kapcsolatában: Ön egy szolgáltató céget képvisel, aminek én az ügyfele vagyok. Nem ismerjük egymást, nem vagyunk barátok, nem vagyunk kíváncsiak egymás magánéletére, általános iskolai osztálytársaira, akivel megosztja, hogy Ön hol „melózik”. Ez egy hivatalos reláció, amiben az üzleti etikett megkíván bizonyos kommunikációs elemeket. Ha megengedi, részletezem, hogy mire gondolok.

Egy ügyfél általában nem kíváncsi arra, hogy az adott szolgáltató vásárlást segítő kedvezmény-koordinátora (remélem, jól idéztem a titulusát) kivel találkozott a Hídünnepen. Nem kíváncsi a hölgy nevére, a könyv címére, amit a kezében tartott abban a percben és különösen nem kíváncsi a párbeszédre, amit Ön volt szíves szóról szóra az ügyfelei elé tárni. A levél olvasójában ez azt az érzést kelti, hogy Ön nincs birtokában a munkájához szükséges alapvető készségeknek, illetve tárgyi tudásnak. Az Ön stílusa - ha nem is tegeződő, ezt be kell látnom – valahogy úgy definiálható, hogy „magázódva haverkodás”. Ne haragudjon a kérdésért, de ezt Ön találta ki, vagy a főnökei ötlete volt? Miféle szakirodalomban olvasott Ön olyat, hogy egy értesítő levél végén házi feladatot kell adni az ügyfeleknek? Ki volt az a magyartanár, aki azt tanította Önnek, hogy a „mindenki”-t nagy kezdőbetűvel kell írni? Egy könyváruház munkatársától joggal várja el az ember, hogy ne legyen helyesírási hiba a levelében. A hangulatjelek tömkelegéről nem is beszélve.

Kérem, higgye el, nem az a szándékom, hogy megbántsam, vagy kioktassam Önt, de abban biztos vagyok, hogy rajtam kívül számtalan ügyfelük háborodott fel a levelei stílusa kapcsán, és a saját érdekükben azt javaslom, hogy térjenek vissza a hivatalos, üzleti levelezési formához.

Sikeres munkát kívánok, üdvözlettel:
Szóköz

Én lennék

Az miért van, hogy egy csomó ember ezt írja a fotója alá a wiw-en? Nem biztos benne?

Válasz

- Szóval egy 40.000 főt foglalkoztató cégben én benne vagyok a Top 200-ban.
- Szivem, nálam a Top 10-ben is benne vagy.

Lakótelep

.update.
Az auchan akciós, fél áron kapható sajtos pogácsája éppen fele annyi időt tölt napozással, mint a teljes árú kollégái. Nem ajánlom a fogyasztását.
.update2.
A lakótelepi fűnyíráshoz az is hozzátartozik, hogy a fűnyíró kistraktor mellett kézi szegénynyíró is dolgozik, így az eredmény tökéletes.

6 hónap elegendő volt, hogy lakótelepi őslakossá fejlődjem. Most megosztom a bevásárlással kapcsolatos tapasztalataimat az érdeklődőkkel.

1. A lakótelepi lakásokban élők első számú szabálya az, hogy lehetőleg éhesen menj vásárolni, hogy minél több kaját meg tudj enni hazafelé menet. Ezzel sok cipekedéstől mented meg magad. Már ami a lift nélküli házban, magasan élőket illeti.
2. Kéthetente akcióváltás van az Auchanban. Aznap a környékre se menj, ellepik a helyet a kerekesszatyros nyugdíjasok. Ha nem akarod bokatöréssel a balesetin végezni, kerüld el a helyet. Vásárolj csütörtök este. Minél többet, de az első szabály betartása mellett.
3. Ha ügyes vagy, kifigyeled, hogy melyik pénztáros kedves, melyik nem, melyik dolgozik gyorsan, melyik nem, és ami majdnem ugyanilyen fontos: melyik kéri el minden alkalommal az ID-t kártyát fizetéskor és melyik nem. Ezekkel sok időt spórolhatsz meg.

Egyéb iránt Budaörs elképesztően tiszta hely. Hetente nyírják a füvet az egész lakótelepen, nyírják a sövényt és el is viszik a hulladékot, naponta ürítik az utcai szemeteseket, aminek a folyamát is sikerült már feltérképeznem, és csak bámulok. Gyalogos kollégák sárga nagy szatyorba gyűjtik a kis szemetesen tartalmát, a sárga nagy szatyrokat lezárva a buszmegállók elején leteszik, és mennek tovább. Később szemétgyűjtó autók haladnak el a megjelölt helyeken és a buszmegállóba behajtva, a közlekedés feltartása nélkül összeszedik a zsákokat. Bámulatos.

A városi növénykihelyezés folyamata is csontra ki van dolgozva. Az ember azt gondolná, hogy 100 Ft-os tátikák, büdöskék meg muskátlik elhelyezése igazán nem nagy költség és fáradság az önkormányzat részéről. Pedig az. Elemzem a helyzetet:

- vásárolj számtalan, villanyoszlopra kihelyezhető virágtartót, valamint ugyancsak sok, fából készült, aszfalton kirakható virágtartó bödönöket.
- vásárolj virágokat. Ezeret.
- vásárolj virágföldet, raklapszámra.
- vásárolj locsolóautókat, egyet vagy kettőt.
- vegyél fel locsolóautónként 2-3 embert a locsolási teendők elvégézésére.
- rajzolj térképet a virágokról, és add az emberek kezébe.
- töltsd fel a locsolóautókat 1-2 köbméter vízzel minden nap.

Így az emberek az autókkal róják a várost minden nap és döhöm sok pénzért életben tartják a 100 Ft-os virágaidat, amiben gyönyörködhetsz. És nekünk, itt Budaörsön erre is telik. Tiszta a hely, zöld és virágos.

Egyébként élem a lakótelepi gyerektulajdonosok hétköznapi, tökéletesen gondtalan, szinte már egyhangú, könnyű, de tényleg problémamentes életét. Teljesen ki vagyok szolgálva, szép helyen élek, boldog vagyok. Most, kedden 13:51-kor, amikor a gyerek alszik, posztot írok, közben egy filmet is nézek, a munkámat reggel megcsináltam, hát ilyen megboldogult lánykoromban se volt, vagy leglábbis nem rémlik, hogy lett volna. Ilyet kívánok mindenkinek.

Terítéken az esélyegyenlőség

Mióta gyerekem született gyakran érzem mozgásomban korlátozva magam. Terhes koromban, főleg a vége felé például az is megfordult a fejemben, hogy nekem is kijár a külön parkoló a bevásárlóközpontokban, hogy ne kelljen annyit gyalogolni a hőségben 8 kiló plusz súllyal és bedagadt bokával. Még a nekem járó táblát is megálmodtam, olyat akartam, mint a kerekes székes tábla, csak nekem a hasamon lett volna a nagy karika, nem a fenekem alatt.

De félre a tréfával, komoly dolgok következnek: ma el kellett mennem az Erste Bank Andrássy úti fiókjába, méghozzá személyesen. Hogy miért húzódik a lakásom eladásából származó utolsó (nem kevés) forintok begyűjtése februártól júniusig, az megér egy külön történetet, de most koncentráljunk a bankfiókra. Mikor megláttam a bejáratot, hirtelen átjárta a szívemet egy olyan földöntúli, bizsergető érzés, mintha magát Elvist látnám magam előtt: azt hiszem, megtaláltam a főváros utolsó akadálymentesítés nélküli bankfiókját. Egyszóval kivételesnek éreztem magam. Még az is megfordult a fejemben, hogy most rögtön elkezdek kiabálni: 'Emberek, itt egy bankfiók, ahová képtelenség bejutni, hiszitek Ti ezt?', de inkább hagytam, a babakocsi nélküliek valószínűleg nem érzik át a helyzet jelentőségét.

Nem akarom hosszan fejtegetni, hogy a bankoknak miért érdeke, hogy az ügyfél fizikai valójában meg tudjon jelenni a fiókokban. Szóval álltam ott értetlenül, és a korai örömöm után hamar a döbbenet lett urrá rajtam, mivel egy aláírt nyilatkozatot kellett átadnom az egyik ott dolgozó alkalmazottnak. Na, vázolom a helyzetet: ott állok én, kezemben a babakocsi, benne a gyerek. Kisebb szintkülönbségek nem szoktam rám ijeszteni, egy-egy lépcsőfokot könnyen meg lehet játszani a kocsival, de kettőt egyszerre csak úgy, ha megemelem. Az se gond, ha van elég hely, mert a csípőmre emelve simán elmegyek vele a szomszéd kerületig is akár, de ha egy szárnyas ajtónak csak az egyik oldala van nyitva, ott nem férünk be. Ráadásul dupla bejárati ajtó van felszerelve, gondolom, biztonsági okokból. Gyors helyzetfelismerő képességem birtokában arra jutottam, hogy egy módon tudnék ide bemenni: ha az egyik kezemmel kinyitom a külső ajtót és nyitva is tartom magam előtt, miközben a második és harmadik kezemmel felemelem magam előtt (!) a babakocsit, úgy mellkas magasságig, és a negyedik kezemmel a belső ajtót is kinyitom magamnak, és nyitva is tartom, amíg beérek. Ezzel nem próbálkoztam meg, lezártam a babakocsit és benyitottam a fiókba, hogy a biztonsági őr segítségét kérjem.

Jött is, és nagyon segítőkésznek bizonyult. Elmondtam, hogy kihez jöttem, és mivel nem volt alkalmuk eddig akadálymentesíteni a terepet, kérem, hogy a munkatársa fáradjon le és vegye át tőlem a papírt itt az utcán, mert a gyereket se fogom magára hagyni az Andrássy úton. A kedves úr húzta nagyon a száját, hogy hát nem kéne, nem kéne, majd kibökte, hogy a célszemélynek se kellene nagyon ugrálni a lépcsőkön lefelé, ha nem muszáj, mert ő meg terhes, és minek ugráltassuk feleslegesen. Agyrém. Szóval még lift sincs odabent.

Áthidaló megoldásként azt találtam ki, hogy a biztonsági őr úr vegye magához a nyilatkozatomat és adja a célszemély kezébe, ha már az Erste vezetősége hadilábon áll az építőiparral, és nem válik lehetővé, hogy az ügyfél eljusson az alkalmazottakig. Pedig én az utcán is hajlandó lettem volna boltolni, ha már egyszer ragaszkodtak hozzá, hogy odamenjek személyesen. Hát, sajnálom. És üzenem az Erstének, hogy most már nagyon várom a pénzt is. De ha akarják, építsenek belőle rámpát, mit bánom én.

Gyerekszáj

'- Aki a holnapi évzárón a legszebben mondja a verset, annak az apukájának a felesége, az apukája, meg az anyukája díjat kap.
- Miért, kihírdetik majd, hogy ki mondta a legszebben a verset?
- Nem, tudni fogják maguktól.'

'- Miért sír ennyit a Töpi? Már nagyon idegesít. Töpi NE ORDÍTS.
- Ne kiabálj vele, attól csak jobban fog kiabálni. Beszélj hozzá, játssz vele, szórakoztasd, akkor majd abbahagyja az ordítást.
- Alig várom, hogy legyen 8 kistesó, mert akkor a nagyobbak majd szórakoztatják a kisebbeket és nekem meg nektek nem lesz semmi dolgunk.'

SMS a munka hősének

'Ünnepi gyertyát gyújtottunk és ide képzelünk Téged. Boldog évfordulót, szeretlek, meg minden. Hüpp.'

Ezért szeretem:

- Holnap csinosnak és szexinek kell lenned.
- Miért?
- Mert a csajom vagy.
- Miért, múlt héten nem voltam az?
- De.
- (mármint a csajod, mindegy..)

Hasznos kiegészítés

És ne vegyetek fel hitelt banktól. És ne fizessetek vissza felvett hitelt a lejáratnál korábban. Az is mind borzalom. Csak rámegy egy csomó agysejt.

Ezt dúdolom péntek óta

There was a boy
A very strange
Enchanted boy
They say he wandered
Very far, very far
Over land and sea
A little shy and sad of eye
But very wise was he

And then one day
One magic day
He passed my way
While we spoke
Of many things
Fools and kings
This he said to me
"The greatest thing
You'll ever learn
Is just to love and
Be loved in return"

Ingatlan

Gondoltam rá, hogy leírom töviről hegyire a lakáseladás történetét, de kezdek lemondani róla, mert begörcsölnének az ujjaim, mire a végére érnék és egyébként már én se tudom követni, hogy mi történik. Senki ne vegyen lakást és senki ne adja el a lakását, ha jót akar. Ez a mai tanácsom.

Autót se vegyen senki és ne is adja el. Az meg a másik borzalom. A másik mai jótanács.

Régi

Már nem vagyok a régi.

Az eperevésről teljesen leszoktam. Nem csak a piroslámpánál, hanem egyébként is. Múlt héten akartam hazahozni epret, hogy gyümölcssalátát csináljak belőle, de rájöttem, nem érné meg az az eper a hazautat. Úgyhogy nem vettem.

Amióta nyár van, és megtaláltam a tetoválásaimat, előszeretettel mutogatom őket. Ma egy kissé visszataszító buszsofőr megjegyzést tett rám, amint a babakocsit toltam: (mély dekoltázs, vékony testalkat, 2 tetoválás, fehér nadrág, laza szerelés)

ő: - De jó ennek a gyereknek.
én: - Hát még az apjának!

Akkor most mégis a régi vagyok?

Évszakok

A TAVASZ akkor kezdődik, amikor kirajzanak a motorosok és a nyugdíjas nénik ellepik a budai arborétumot.

A NYÁR kezdetét ahhoz kötöm, amikor először látom meg magamon a tetoválásomat. Minden évben meglepődök, hogy ilyenem is van, és hogy milyen szép. Ilyenkor nagyon boldog vagyok, mert ez azt jelenti, hogy jól választottam. Úgy értem, mintát. Fürdeni egyébként télen is szoktam, csak tükörbe nézni nem.

Az ŐSZ akkor kezdődik, amikor Zénó születésnapja van, és az óvodásokat besorozzák az óvodákba, az iskolásokat meg a iskolába.

A TÉL kezdetének egyértelmű jele az első hó. Ha nem esik hó, akkor az őszt a tavasz váltja, a tavalyi év is ilyen volt.

A hétvégén elővettem a nyári ruhákat a nyári ruhák dobozából és a télieket tettem a helyére. Gazdálkodni kell a hellyel egy ilyen kis lakásban. Ma már feküdtünk a napon és barnultunk is, szerintem ez már a nyár.

Dok

Az életem nagy pillanatainak dokumentálása miatt leírom, hogy a múlt héten eladtuk az autót és a lakásomtól is megszabadultunk végre, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik most már. Csak hogy nyugdíjas koromban elolvashassam, hogy mi mikor történt, mert akkor emlékezni nem nagyon fogok már ezekre.

Újságajánló rovatom következik:
Ha nem tudsz mit kezdeni magaddal a nagy kitavaszodás idején, olvasd el a Fashion for women magazin áprilisi számának főszerkesztői bevezetőjét. Rá fogsz jönni, hogy nem csak Téged sújt az akut letargia, és mások közszemlére is teszik a nyavalyájukat.
Nézegess autókat az Expressz Autó-Motor számában, hetente jelenik meg, mindig friss.
Játssz sudokut az Éva magazin utolsó oldalain, én azt hittem, rutinos vagyok már, de csak sikerült elrontanom a haladó fokozatot, úgy a vége előtt 10 lépéssel.

Ha régen voltál már egyetemista, akkor ülj fel egy vonatra a régi szép idők emlékére, járd be az ország egyik szép városát, aztán este irány haza. Hidd el, örülni fogsz a piros 7esen utazó büdös tömegnek. Itthon vagy újra.

Szörf

- Adj neki belsőséget!
- Mit?
- Hát tudod: szivet, meg lelket.
- Ezt meg hogy érted? Játsszuk el: én leszek Lani, Te leszel én.
- Jó, de vigyázz, mert nagyon kemény leszek!
- Inkább ne. Akkor ne!

Végeredmény:

"Csak aaaz menjen katooonának
Akiii ilyet szeeeret"

Még mindig nem hagy nyugodni ez a téma

A pasim prímán pörög a peronon. Igazán büszke vagyok rá, és ezt most komolyan mondom. Mindig tudtam, hogy egy lángész, de hirtelen ezt sokan észre vették, azt mondja, jók a visszajelzések. Alig két hete van a platformon és máris, mintha csak rá szabták volna a tányérsapkát. Még a privát beszélgetéseinket is teletűzdeli olyan szakkifejezésekkel, mint járatkihasználtság, meg hálókocsis autósvonatos kirándulás.

Ma jártam a városban, tömegközlekedtem, és láttam egy nénit, aki "VDSZSZ - Szolidarítás" feliratú nejlon szatyrot cipelt. De szó szerint. Lefényképeztem telefonnal, mert úgyse hinné senki. Majd mondom is neki, ha hazajön, hogy azonnal vágjanak vissza valami MÁV logós "Nehogymár" feliratú - mondjuk - kínai papuccsal.

Ha hazajön egyáltalán. Nagyon elfoglalt lett, amióta felvitte a vezérhelyettes a dolgát. Állandósult a reggeli 'hétvégén találkozunk' elköszönés.

Autó eladás

Egy hete van kint a hirdetés, és ma eljön valaki megnézni a kocsit. Tegnap még paráztam, hogy koszos autót kell mutatnom, aminek még a motorházteteje sem nyílik, tuti bukás, aztán a mai nap valahogy mindent sikerült megoldanom:

tiszta az autó kívülről
leportalanítottam a műszerfalat
csillognak a fényezett belépő küszöbök (az sokat dob az összképen)
rendet raktam a kocsiban
kidobáltam a szemetet
kiürítettem a kis tárolókat
kiporszívóztam minden zugot

Most hátradőlve várom a telefonhívást.
Egyébként a lakásom is elkelt tegnap, úgy tűnik, aminek nagyon örülök. Múlt hétvégén adtam kulcsot az ingatlanosnak, hétfő reggel került be a rendszerbe a hirdetés, és szombaton már másodszor nézte meg valami nő, akinek nagyon tetszik, vasárnap este pedig hívott az ingatlanos, hogy megkaptam a hivatalos vételi ajánlatot, van nála letét is, stb, szóval hurrá.

Most hívott az autós pasi, mennem kell.

Üzenet

Semmi baj, hogy reggel hangos énekszóval indítod a napot a zuhany alatt. Végülis Te lelépsz hajnalban, aztán estig nem is látnak a szomszédok, én majd kimentelek náluk valami hihető szöveggel, hogy mondjuk operaénekesnek készültél, aztán csak egy vakvágányra futott vasutas lett belőled.

Ölellek, hétvégén látjuk egymást,
<én>

Hív a vasút, vár a MÁV

Az én rózsám vasutas
vasutas, vasutas
Hogyha nem sok az utas
rögtön megölel

Vita a vacsora körül

- Na, megvárom, amíg megeszi azt a fél fánkot, aztán agyonütöm.
- Inkább előbb üsd agyon, aztán mienk a fánk!

Beaking:
K. Gábor, 36 éves budaörsi lakos, egy fél fánk körül kialakult vitát követően agyonverte 5 és fél éves fiát. A rendőrség szakértők bevonásával vizsgálja az esetet.

Piskóta

Van az IKEÁban egy íróasztal, aminek olyan alakja van, mint a japán rajzfilmekben a megrémült mangalányok szája. Kövér babapiskóta alakú.

Képrejtvény

Játékos kedvű olvasóim részére az alábbi találós kérdést tartogattam mára:

Mi okozhatta egy panel lakás falán a képen látható 4 darab, egyenként tenyérnyi nagyságú betonkiszakadást?

a) gömbvillám

b) a jótündér keresztanya

c) földrengés

d) szerintem egyik sem, hanem: ....

Megfejtésekkel irány a komment.

Éjfél után

Most mindenki a kutyáját keresi a wiw üzenőfalán. Pánikroham kezdődött az elveszett ebekért.

2 nappal szilveszter után kezd visszatérni az életkedvem, igaz, csak halványan. Ilyen az, amikor 2 nappal később kezdődik nálunk az újév. Persze, van, akit nem hat meg az első januári munkanap, és egész nap kikapcsolva tartja a telefonját is, csak azt nem értem, akkor minek viszi egyáltalán magával?! Most írjam ki én is a wiw-re, hogy keresem a középmagas, fehérbőrű kopasz pasimat, akinek különös ismertetőjele a tetoválása, nyakörve nincs, oltva és féregtelenítve van, és jutalmat adok a becsületes megtalálónak?

Ezismegvolt

Az idei szilveszter úgy telt el, hogy egyetlegegyszer sem mondtam ki azt, hogy boldogújévet. Semmi kedvem nem volt hozzá. Senkinek. Nem koccintottam éjfélkor és nem ittam pezsgőt egész nap.

Lefeküdtem este 10kor, elaludni nem tudtam, éjfél után a petárdáktól se, aztán reggel 10ig aludtam. Dél körül dühös, alapos porszívózásba kezdtem, hogy aki esetleg jól érezte magát éjjel, annak is most már rosszkedve legyen. És ez így volt jó.

A tavalyi szilveszter sokkal jobban sikerült. Irigylem azokat, akik tudják, hogy az újév terhességgel meg kisbabával fog telni. Úgy egész más kimondani, hogy boldogújévet.