Egy társkereső oldalon:

'Az osztálytársaim megdugtak mindent ami mozgott, de én sosem tartottam fontosnak, hogy efféle korlátokat állítsak magam elé' - Sanyi.

Tegnap kimentem a temetőbe. Kb olyan volt a hangulatom. Akartam beszélgetni egy kicsit a nagyszülőkkel. Vittem nekik virágot, és felkészültem rá, hogy esetleg nem fognak válaszolni.

Már a temetőt is nehezen találtam meg, régen jártam arra. 1996 és 1997-ben volt a temetés, azóta legfeljebb egyszer látogattam meg őket, nem szokásom halottak napján tömegelni a temetőben.

Pontosan emlékeztem, hogy a temető melyik részén kell őket keresnem, Nagypapa és Mamóca urnája egymással szemben van, de van köztük egy fal. Még viccelődtünk is, hogy még jó, hogy van köztük az a fal, mert életükben is folyton veszekedtek. Jobb így, mindenkinek. Szóval elkezdtem őket keresni, de nem találtam egyiküket sem. Ha az egyiküket megtaláltam volna, akkor már a másikat is megtaláltam volna, de így.. Egy csomó helyen koszorúk takarták el a neveket, azokat nem akartam levenni vagy elmozdítani, talán emiatt nem találtam őket.

Aztán letettem a virágokat a földre és eljöttem. A kocsi felé sétálva megnézegettem a sírokat, voltak köztük nagyon szépek. Jóleső csend volt. Tiszta nyugi. Nem rohant senki sehová. És a halottak közül nagyon sokan még a 19. században születtek. Szeretek temetőbe járni. Ha legközelebb Párizsban járok, megnézem a Pere-Lachaise-t.

http://www.flickr.com/photos/guyverville/sets/43603/

Holnap szabadságra megyek és kipihenem ezt a hosszú hétvégét. Rámfér.

És egy ideje Herkentyűnek hív.

A fehérnemű-fetisiszta furcsa szerzet. Sose értettem, hogyan lehet ráindulni egy bugyira, vagy egy harisnyatartóra, de úgy látszik, eddig a dolog megállt a nemértés szintjén és csak most kezd zavarni. Igazán zavarni.

Úgy kezdődött minden, hogy megláttunk egy üzletben egy szettet, vagy hogy hívják az ilyet. Volt egy bugyi, meg hozzá egy trikóféle felsőrész. Undorítóan nézett ki. Rózsaszín alapon fehér pöttyes, és a pántok csipkések, fehérek. Én hánytam tőle, G a szokásos rajongásba kezdett, teljesen függetlenül attól, hogy én akarom-e hordani ezt a cuccot, mert persze nem akarom. Vita kerekedett belőle, ez sem ujdonság, de a végén megvettük, hazahoztuk. ('Nem tehettem róla, nem tehettem róla, igazán, igazán, nem tehettem róla.')

Pár napig el tudtam húzni, hogy fel kelljen vennem, de a hétvégén előkerültek az új holmik és kénytelen voltam felpróbálni, G már könyörgött, én meg azt gondoltam, abba talán nem halok bele, ha egyszer magamra erőltetem, utána úgyis kidobom, vagy mittudomén. Hányinger kerülgetett, de G-t ez nem zavarta, ekkor kezdett csak igazán elalélni a gyönyörűségtől, ugyanis rajtam ez a borzalom - szerinte - még szebb, mint a vállfán volt, és valami extatikus állapotba került, láthatóan elborult az elméje, hiába beszéltem hozzá, nem hallotta, amit mondtam, csak nézett rám könnybelábadó szemekkel és folyamatosan jelzőket keresett a látványra.

Én eközben egyre határozottabban és egyre mérgesebben próbáltam a tudtára adni, hogy a ruha nekem nem tetszik, le akarom venni, és ki akarom dobni. Nem hallotta. Próbáltam még határozottabban, még hangosabban, de semmi. Kétségbe estem. A dühöm elmúlt, sírni kezdtem, védtelennek és szerencsétlennek éreztem magam, mintha egy megvadult állat nézett volna engem, aki a nyelvünket se érti, kész kiszolgáltatottság.

Nem értem, hogy hogyan tudja a fizikai vonzódást teljes egészében függetleníteni attól a személytől, aki felé az irányul. Hogyan tud bekattanni attól a látványtól, ami én vagyok meg egy akármilyen fehérnemű, amiről tudja, hogy utálom, rosszul érzem magam benne, pofákat vágok, hisztérikusan ordítozok, le akarom venni, elsápadok és a végén sírok. Mi tetszik neki ezen? Ha nem számít neki, hogy ÉN is jelen vagyok, akkor miért nem vásárol magának egyszerűen csipkés fehérneműket a boltban, és örül neki egyedül.

Ez ugyanolyan érthetetlen, mint amikor a korábbi, szexuálisan kimondottan konzervatív barátnőjéről olyan fotókat csinált, amin az öreglánynak a válla fedetlen volt, az ujjatlan póló pántját lehúzta oldalra, és a csajt arra bíztatta, hogy nézzen csábosan a kamerába. Hát, nem sikerült neki. Ez neki autentikus látvány? Nem érzi túlzásnak, vagy odanemillőnek a részleteket? Egy harmincéves, láthatóan ráncos bőrű, melltelen, minden szempontból konzervatív gondolkodású modell playboy beállásban. Meg én rózsaszín pöttyös, fodros cuccokban. Nem. Ez rejtély.

Tegnap ettem epret, időn először. Nem volt eper ízű, de piros volt és lédús. Igazi szezon nyitó import cucc. Éljen!

Izgatottan várom az eper ízű epret, a cseresznyét és a görögdinnyét. Néha azért mégis örülök, hogy itt élek. Ritka pillanat.

Újra húsvét. Innen már csak egy sarokra van a karácsony.
Szóljon már valaki a srácoknak, hogy nem kell így rohanni. Ne sprinteljenek odafenn azon az Időkeréken.
Ráérünk!

Ban kín formáció

Úgy látom, tegnap nyűgi napom volt.

Ma nyomi vagyok és álomszuszi. - álomnyuszi

A csokinyulak tábort vertek az asztalomon. ('Csend legyen már! Aki rendetlenkedik, azt kihajítom az ablakon. Vagy leharapom a füleit.')

A stratégiai tervezés a könyvek szerint környezetfelméréssel kezdődik. Nézzük meg, hogy mi van, aztán azt, hogy mi lehetne, végül próbáljunk utakat keresni egyikből a másikba. Hát, nézzük:

A jelenlegi helyzet: vacak
A cél: nem vacak
Az út: új életet kezdeni

Az én lehetőségeim:
- elköltözni
- hajszínt változtatni
- egy alkalommal csontrészeg állapotba kerülni
- sportba ölni minden energiát
- sok időt tölteni gyerekekkel
- elutazni hosszú időre, nagy távolságra
- elköltözni másik városba, örökre

Határidőt nem szabok magamnak, mert úgysem tudom betartani. Majd utólag megnyugtatom magam azzal, hogy pont így terveztem.

Pudinggá próbálok válni evés után.

Nem megy.

Könnyű úgy irányítani és kontrollálni a történéseket, ha az ember tudja, mit akar. Az igazán nagy feladat az, amikor fogalma sincs róla.

Igen, van értelme a forgalmat akadályozó helyen parkoló autókra kerékbilicset rakni, hogy akkor se tudjanak elmozdulni a helyükről, ha a tulajdonosuk visszatért.

Igen, van értelme oldalakon keresztül cikkezni karambolozó miniszteri felvezetőautóról, részegen vezető színésznőről, koccanásos balesetet szenvedett kamaszkorú szappanoperahősről.

Igen, van értelme, hogy én szerezzek igazolást a pénzintézetnek arról, hogy nem tartozom neki.

Igen, van értelme a kórházban tartani olyan betegeket, akik régen hazamehetnének, csak mert orvos még nem látta őket.

Világfájdalom.

(jelen románc elején arról volna szó
— ha nem veszélyeztetné mindkettőnk
eszményi figyelemösszpontosítását — hogy én
inkább az ágy mellé szeretnék már feküdni,
mintsem meg- és beágyazgatni. Vagy arról
a börleszk heroizmusról, ahogyan az ételt
szeretném inkább a tányér fölött lebegtetve,
evőeszközök nélkül, a számtól
a lehetséges legnagyobb távolságban
elfogyásra bírni; a közismert jóllakásra,
mosogatásra, újabb beszerzések kényszerére — s ami
ezekkel jár — való tekintettel. Stb. Ám, mivel, hogy lírai
énünk ezúttal érzelmi okból került egy lapra, térjünk
rögtön a tárgyra, míg megfelelő a hőfok:)
Elutasítólag megsimogatlak.

Fodor Ákos:
Érintkezés
(Lehet)

Ma rózsaszínűnek álcázom magam. Így senki se vesz észre.

Az optimális jövőképem a következőképpen néz ki:

B gyorsan meggyógyul és azonnal Pestre költözik. A vállalatgazdaságtan előadások véget érnek és a csajt nem látom többet. Önző vagyok, nem érdekel, ki mit akar tőlem. Elköltözöm G-től, de nem veszek össze vele. Nem szülök gyereket B-nek. Nyár van, elbomlok a napon, hogy Anyám se ismer meg. Hapsikkal többet nem állok szóba, és azt is elfelejtem, hogy valaha ismertem közülük néhányat.

Ehhez képest megesz a fene ha meglátom BK hasát, mert így még sokkal szebb, mint egyébként, és irigy vagyok BK-ra (csak a monogramok egyeznek), mert olyannagyon helyes a gyereke. Én is akarok egy olyat.

Akkor?!

'We have an unfinished business.'

Van abban valami báj, amikor hosszas válogatás után a legszexisebb fehérneműket veszem fel a pasim szeme láttára egy átlagos hétfő reggelen.

Igaz lenne, hogy nevetnek a szemeim, miközben a nyűgjeimről beszélek? Tényleg megbolondultam.

Szar dolog hangulatembernek lenni. Saját magamon se tudok kiigazodni. Pár napja a napsütés is elég volt, most meg keresnem kell az indokokat, amitől jókedvem lehetne. De még egyet se találtam.

Valószínűleg többet mutatok a hangulatomból, mint amennyire valóban szomorú vagyok, mert már többen álltak meg az ajtóm előtt szánakozó tekintettel. Van, aki bejön, van, aki tovább megy. Nem tudom, melyiknek örülök jobban. Talán egyiknek se.

Háromezer kanalat adok egy késért. Én a filmekben is mindig a gátlástalan negatív hősöket szeretem, miért élek egy gátlásos jófiúval? De most mit mondjak neki, hogy túl jó hozzám? :)

Honnan lehet tudni, hogy ez csak egy hullámvölgy, vagy már a vég? Mert ha a görbe tetején lennék, csak látnék valamit. De az aljáról..

Zsákbaszarómacska.

Ne nézd, hová vezet, s mi fájdalomba visz
szeretni bárkit is, kivel
e földi körhintán csak úgy véletlenül,
s oly szükségképpen találkozol!
Te állsz, ő szembejön, röpíti őt a gép,
arcodba néz, kapaszkodik,
és jól tudom: rémítő gyorsan elforog
- de hát nem ő akarja így!
A kaktusz négy-öt évben nyitja szirmait,
s négy-öt nap teltén hervad el,
de mondanád-e: akkor kár is nyílnia,
ha ily rövid szépségre jó?
Hogy ki meddig miénk, az nem ránk tartozik,
a mi dolgunk szeretni őt.
Ha félsz, ne nézd a körhintát reménykedőn,
tudod, hogy úgyis elforog!
Ajándék légy, aki ön-sorsáról mit se tud,
ki örömöt nem vár, csak ad,
s akkor talán a hinta egyszercsak megáll,
s a kaktusz nyitja szirmait.

Fábri Péter
Vita aeterna

//'nincs kaktusz'.

A rajtszámomat is a sípályán szereztem. Snowboarddal elég nehéz felvonózni, én leginkább csak olyan magasságból csúszok le, ahová saját lábamon felvittem a deszkát. A tányéros meg csákányos megoldás nem megoldás, azzal nem tudok felvonózni, (nem tudok = nem próbáltam még és nem is akarom kipróbálni), a székes-pados meg legutóbb nagyon megütötte a lábamat.

A székből elvileg nagyon könnyű kiszállni. Optimális esetben. Ha az ember síléccel közlekedik, ha lejt a pálya a kiszálló areaban, és ha a sportolónak leér a lába a kiszálláskor. Ezzel szemben én csak az egyik lábamat tudom bekötni, a másikkal csak mellélépek. (Ez a hivatalos formája a deszkás felvonózásnak). Az érintett pályán nem lejtett a terület a felvonó végén és nekem nem ért le a lábam a hóra. Vicces pillanat volt rádöbbenni, hogy fogalmam sincs, hogy fogok kiszállni.

Hát, kénytelen voltam ugrani és közben ellökni magamtól a széket hátra, hogy nyerjek egy kis időt amíg elhagyom a felvonó síkját valamelyik irányban. Csakhogy sajnos nem voltam elég gyors és a szék visszalengett, egyenesen a combom irányába. Éljen.

Az eredmény egy ököl nagyságú folt a combom oldalán, kék-zöld-fekete színben, valamint egy ugyanilyen színű nyúlvány a folt oldalán. Így nyertem el a 9es rajtszámot. Köszi.

'She deserves her revenge, and we deserve to die'.

Kb másfél éve láttam utoljára a Kill Billt, akkor sorrendben negyedszer. Most is ugyanannyira tetszett.

'Do you find me sadistic?'

Amióta süt a nap, nekem jó kedvem van, pedig semmi okom rá. Ez 2 dolgot jelenthet. Vagy megbolondultam, vagy látens fototróp vagyok es napfényből szintetizálok magamnak boldogság szérumot. Egyik se hangzik jól.

A tanfolyamra jár velünk egy hallássérült lány. Mindig jön vele egy jeltolmács. A lány az első sorban szokott ülni, a jeltolmács pedig az előadó mellett, szintén szemben a hallgatósággal, így a lány látja az előadót is, a táblát is, és a jeltolmácsot is. Könyvelőnek tanul. Mennyire igaza van.

Már az elején észrevettem, hogy a tolmács nem csak az előadást, hanem a beszólásokat is lefordtja neki. Velünk szokott nevetni ő is. Mindig akarok neki köszönni, amikor bejön a terembe, de eddig még sosem vettem észre, olyan csendes.

Nem értem, mi történik a hapsik agyában úgy 30 körül, amikor hirtelen mindenki gyereket akar. Sajnos G már óránként szóba hozza a gyerek kérdést, amivel mostmár komolyan az agyamra megy.

Keresi a legoptimálisabb időszakot a szülésre, és azon gondolkodik, hogy vajon a lányokkal is lehet-e legozni, meg xbox-ozni. Az egyik szlovák kocsmában, a sípályán a szokásos komorságommal ismételtem neki, hogy én tényleg nem akarok gyereket. Akkor először, komolyan vette. Komolyan vette és megijedt. Azóta már nem a "mit kell csinálni a gyerekkel, hogy jó tanuló legyen?" kérdéskör érdekli nagyon, hanem sokkal inkább a "miért nem akarsz gyereket, minden nő akar gyereket" problémakör. Asszem, rájött arra, hogy az elutasításom célpontja nem a gyerek, hanem sokkal inkább ő.

Pár napja szorong, azt hiszi, ki akarom rúgni. Pedig nem.

Azt szeretném, ha ő rúgna ki engem.

Tetszik ez a motor téma. Kell egy motor. Vagy egy hapsi, akinek motorja van. De inkább az utóbbi.

Motorosok lepték el a város utcáit, és napszemüveges nyugdíjasok az arborétum napos padjait, ez a tavasz első jele Budapesten. Fényképezni mentünk a Villányi útra, már ki voltam éhezve a szines virágokra, unom a havat fotózni 3 hónapja, elég volt a fehérből. Publikáció a flickr-en.

A felső arborétumba most is be kellett mászni, amit máskor se szeretek, de izomlázas combokkal kész gyötrelem volt. De amit a vaskapu rejteget, az kárpótolt, nyílik a Helleborus, a Crocus, van hóvirág, és az első díszcseresznye virágrügyek is pattannak, igaz, az a nyitott lenti kertben, de gyönyörű volt. A nárciszokat meg előre sajnálom, ha igaz a hír, idén be fogják őket darálni, mert a kisebbség már gumóstól tépi ki a töveket, és hiába ültetik őket vissza nagy erőkkel, elpusztulnak. 2 millió gumós növény nyílik a felső arborban minden tavasszal. Hihetetlenül szép látvány. Egyetemista korom legszebb emléke a felső arbor áprilisi sárga pompája. Hiába védik őket az egyetemista járőrök éjjel is, a legtöbb virág a Körtéren talál gazdára. Az állomány pedig emiatt minden évben pusztul. Idén bedarálják a szárakat még virágzás előtt, hogy megvédjék a gumókat. Mind a 2 millió növényt.

Hazatértünk végre, az utazás nekem most inkább kötelesség volt, mint kikapcsolódás. Protokoll rendezvény Anyóssal, 4 napon keresztül. Furcsa, de a saját szülemmel sem tudok 1 napnál többet eltölteni. Igyekeztem is a lehető legkevesebbet lenni a társaságukban, másik pályát kerestem magamnak, gyakorolni, és kihagytam az ebédeket az idegeim épsége érdekében. Összesen 3 napot töltöttem így meleg étel nélkül.

Itthon közben kitavaszodott, és a budapestiek nemzeti színű zászlóval köszöntötték a hazatérésemet. Mélyen megtisztelve éreztem magam, amint sínadrágban kiszálltam az autóból a nyolcadik kerületben. Március idusán.

Diamantská vodá. Benzinová kutová. Csókolom, kérek egy napijegyet a felvonulóra. Igen, a nagy felvonulóra. Horalky. Hotdog 20 korona, egy adag mustár 10. Köszönjük, viszlát.

Fehér pulóver, zöld póló, piros polár, zöld sízokni, zöld sál. Én így ünnepeltem a sípályán a nemzeti ünnepet.

A névnapjára nyomatatok neki egy "Certificate of Bullshiting" -et.

Vannak napok, amikor nehéz elhinni, hogy senki nem cél nélkül jött a világra, mindenkinek van küldetése, minden faj, minden egyes élőlény a legtökéletesebb valamiben.

Ez a nap is ilyen.

A "madár" merőben
légbőlkapott valami.

Fodor Ákos
Egy vakond-tézis
(Lehet)

A tegnapi órát is csak azután tudtam elviselni, hogy a csaj konkrétan lefejelt egy nyitott ablakot.

Vizuális terror alatt vagyok. Sokkal nehezebb nemet mondani, ha a medve fotót küld a legkedvesebb mosolyáról. Ez, kérem, zsarolás!

Azon túl, hogy a kollégáim havonta egy napra belém szeretnek, azért tényleg nekem van a legjobb állásom a világon. Hivatásos költekező vagyok. Kifizetek sok millió forintot egy nap és elégedetten megyek haza: 'Ma is sok pénzt vertem el'. ;)

Én egy AKKORA hős vagyok!

Én egy HŐS vagyok!

Minden hónapban van egy nap, amikor minden hapsi belém szeret, epekedve vár, fényesre csiszolja a szemgolyóját, és lesi, hogy mikor lépek be az ajtón. Közeleg ez a nap.

Én lehetnék a pszichoszomatikus eredetű rendellenességek klinikai mintapéldánya. Ma reggel a fáradtságtól elment a hangom, és már napok óta lassítás nélkül rohannak keresztül rajtam a kaják. Hol kell jelentkezni?

If not now then when
If not today then
Why make your promises
A love declared for days to come
Is as good as none

Főhős egy esti beszélgetés után, megviselve, gyűrödten ébredt. Élettársa miatt mégis mosolyt szelidített arcára és bizakodva tekintett az új nap, az új hét elé.

-Jól indult ez a nap. - mondta a kollégáinak a konyhában, mert tudta, tőle vidámságot szoktak meg, most sem mutathat mást. - Kicsit lehűlt a levegő, de már március van, ugye Ti is várjátok a tavaszt? - hiszen erre nem adhatnak semmi meglepő, vagy lehangoló választ.

Rövid társasági jelenlét után a szobája ajtaját magára csukta és olvasni kezdte a maileket. Ez a nap legjobb része. Levelet kapni a legjobb dolog a világon. Vagy legalábbis majdnem a legjobb. De aznap reggel nem várta levél a legfontosabb postafiókból.

Egy órával később feltűnt az Outlook tetején a levél, amire várt. Ez volt az első őszinte mosolya aznap."msn?" És egy perccel később már a kötelező üdvözlő körök után, a tér és idő fogalmának megszűntével, fontosabb témák felé terelődött a beszélgetés Rajongás tárgyával.

- Télleg hiányzol ám. És nem csak a szex.
Ez az a kielentés, amitől Főhős korábban minden alkalommal agyvérzést kapott. Az évek múlásával és a tapasztalatok gyűlésével azonban már értette ezt a mondatot. Rajongás tárgya sajátos gondolatvilágban él, az érzései valósak, a maga vonatkozásában, de a külvilág számára értelmezhetetlenek. Emiatt gyakran úgy tűnik, Rajongás tárgya nem mond igazat, ha az érzelmeiről beszél, pedig azokat csak az ő többdimenziós világának furcsa filterén kell keresztül szűrni fogyasztás előtt. Anélkül ártalmas, sőt, kifejezetten mérgező hatású.

- Sokat jut eszembe, mi lenne, ha tényleg csinálnánk sok gyereket. - folytatta sok-sok sorba törve, mintha dadogna zavarában. Főhős arcán a töretlen őszinte mosoly egy pillanat alatt könnyekbe torkollt. - Ahhoz meg kellene állapodnod. Ami Neked nem megy. - írta gondokodás nélkül, hiszen ez a gondolatsor már nem először kerül elő kettejük között. A rutinszerű, gyakran elhangzott mondatváltást viszont egy eddig szokatlan megjegyzés követte:
- De találnom kell valakit, aki így is szeret. És elfogad. - Úgy tűnt, Rajongás tárgya időközben kiszámította a nők kiszámítható kiszámíthatatlanságának egyik alapértékét.

Főhős szomorúan szembesült ismét a régi-régi nyomorúságával, miszerint hiába akarja ő is ugyanezt, valahogy a körülmények nem teszik lehetővé, hiszen nyilvánvaló, hogy Rajongás tárgya mellett sosem lehet boldog, és kiegyensúlyozott. Ő egy egész más jelenség, aki más szabályok szerint él, és a legfontosabb elvárásaik messze elkerülik egymást.

Pedig a maguk módján nagyon szeretik egymást. Furcsa, hogy Élettárs felé az érzelmek szavakba öntése évek óta elmarad, "nagyfiúk ilyet nem mondanak", Rajongás tárgyával viszont 9 hónap távollét után is ilyen egyszerű, és természetes.
Főhős az asztalán lévő orchideájára pillantott és egy sóhajtás után határozottan vetett véget a beszélgetésnek. - Hagyjuk most abba, jó? Szia.

Lassan telt a nap további része. Egy délutáni sms-ben egy másik barátja kért tőle segítséget. Főhős ráeszmélt, hogy a segíteniakarása tehetelenséggel párosul, és hogy túl empatikus ahhoz, hogy a környezete változásait kezelni tudja anélkül, hogy ő is sérülne velük. Kár.

Oktatásra indul, új ismeretek reményében, amelyek feledtetik vele a szomorúságát. Ám csak egy harmadik barátjától jött üzenet, aki kórházba került. Mind közül a legrégebbi, és legfontosabb barátja az, aki aznap este trombózist kapott, egy másik városban.

9 körül tért haza, és csak a konyháig jutott. A reggeli mosoly már elmúlt, másikra nem maradt ereje, az asztalra borult. Élettárs nem értette a szomorúság okát, Főhős pedig újabb kérdésekkel találta szemben magát. Van értelme a következő 50 évnek, ha a barátaiban jobban megbízik, és komoly titkokat őriz Élettárs előtt? Mit fog mondani legközelebb, ha az összeomlással egyidőben senki nem kap trombózist?

Van egy érzékszervem, ami nagyon érzékeny és kifinomult. Megérinteni valakit nekem nem fzikai, hanem lelki kontaktust jelent. Óvatosan bánok vele. Nem tapogatok akárkit és azokat sem akármikor, akiket szeretek. Vagy soha.

Igen, az óvatosságot is könnyen túlzásba lehet vinni. Nem tudom, hogy mi az a pont, amikor egy barátomnak szüksége van egy érintésre. Főleg, ha ő is olyan érzékeny erre, mint én. Sokkal könnyebb ölbe tett kézzel ülni mellette, mint megfogni a kezét, és megsimogatni, mert nem akarom, hogy félreértse, vagy összezavarja. Biztonsági játékos vagyok.

Olyan nehezen mondta el, hogy mi bántja, végig hallgatta a panaszkodásomat, aztán kiderült, hogy az ő gödre még mélyebb. Meg kellett volna ölelnem, legalább. De nekem is szeretethiányom van, és én csak úgy tudok gátat szabni az érzelemkitöréseimnek, ha egyáltalán nem mutatok belőlük semmit. (Bináris működés: 0 vagy 1).

Tegnap kiürült az agyam egy pillanatra, aztán véletlenül úgy maradt.

Egy tegnap esti beszélgetés meglágyította a szivem helyét és pár órára elhitette velem, hogy van, akinek a helyzete az enyémnél is rosszabb, és kilátástalanabb. Aztán ma reggel visszazuhantam. Minden csoda három percig tart. Nálam szerencsétlenebb lény nincs.

Eltettem az msn szövegét és fél óránként elolvasom, mint egy kamasz. Hátha nem vettem észre benne valamit, vagy hátha nem is igaz, hogy ezt írta. Ellent mondani a saját érzéseimnek kiábrándító, véresen valóságos és fájdalmas akció. Mégsem vagyok kamasz.

Ma is kiakadtam valami apróságon. Azt kérdezte, hogy vajon a balkezesek balra indulnak-e a kiállításokon.

Azt képzeli, hogy ha egy balkezes meg egy jobbkezes együtt elmegy megnézni valamit, akkor a bejáratnál illedelmesen elköszönnek egymástól és az egyik jobbra indul a másik meg balra? 'Szia, 2 óra múlva itt találkozunk, oké?' vagy mi? Vagy hogy minden balkezes szeret szembe menni a tömeggel? Ezek szerint minden balkezes anarchista lázadó? Vagy ezek szerint minden európai jobb kezes, es Anglia meg csupa balkezes nép? Nem azért indulunk el a jobb oldalon, mert jobb kezesek vagyunk, hanem mert léteznek íratlan szabályok, amikre megtanít minden gyereket az anyukája az első múzeum látogatás alkalmával.

De nem magyaráztam ezt el neki, mert nem volt türelmem hozzá. Azóta nem szólunk egymáshoz. Elegem van a vitákból. Én inkább hallgatok.

Még mindig hideg van, de a hó már nem esik. Aludni már tudok, a fáradtságtól már izomfájdalmam is volt. Snowboard versenyre nem mentünk. Fényképezni nem mentünk. Veszekedtünk helyette.

De a lakásom egyre gyönyörűbb.

Hideg van. Reggel óta esik a hó. Egész éjjel nem aludtam. Ma mindenkivel összevesztem. Sok munkám van. Nem találok hallgatható zenét a saját cd-im között. A kertész meglocsolta az orchideámat csapvízzel. G kirakott rólam egy portrét, amin akkora az orrom, mint egy elefántnak. Bárkit hívok ma reggel, az nem veszi fel. Nem megyünk ma fotózni. Nem megyünk snowboard versenyre a hétvégén. Maradtam volna otthon..

Egész héten csak egy jó dolog történt. Tegnap este meglátogattalak.

kurva html.

Nagyon divatos mostanaban a blogokban rajongást mutatni a legújabb Macintosh termékek iránt. Hát, én nem fogok.

Pedig az iPod Shuffle-om kisebb, mint egy doboz Orbit rágó.

sms párbeszéd a messzi távolból:

'Foldrenges?! Hm?'
'Azt csak együtt tudnánk csinálni.'
'Huh. Kicsit aggódtam Érted.'
'Addig ne aggódj amíg nem látsz.'
':) énmedvém.'

LÁNY
(levél:)

Tudod, őt is nagyon szeretem. Képzeld,
annyira, hogy mindig, ha csak van két almám,
a másikat akármikor nekiadnám.
De téged,
téged annyira szeretlek, hogy mikor van két almám,
abból neked mindig az egyiket adnám!

FIÚ
(röpdolgozat:)

Azt tanultuk, hogy MINDENT AZÉRT NEM LEHET!!!
— Kár.

Fodor Ákos
Két gyerek-portré
(Lehet)

Nem fogok több vállalatgazdaságtan órán részt venni, az biztos. A nőnek egyetlen egy értelmes mondata nincs, tárgyi tévedései vannak, hibás válaszokat ad, a saját ábráit nem tudja értelmezni, de vitába száll a saját igaza mellett, és percenként bebizonyítja a hallgatóknak, hogy mennyire buta. Kinevetjük, és azt hiszi, azért nevetünk, mert vicceset mondott. Örül magának. Az utolsó egy órában nem írtam semmit, nem szólaltam meg, csak ráztam a fejem megállás nélkül és megértő pillantásokat kerestem a teremben, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a véleményemmel.

Ezután G-hez a kocsiban: "Engem most azzal is boldoggá tudsz tenni, ha csak néhány értelmes, egész mondatot mondasz egymás után, bármilyen témában." Kiakadás.

Szemelvények a tegnapi vállalatgazdaságtan órából:

'A küldetés a célok elérésének hogyanjára adja meg a választ.'
'A távlati cél azt jelenti, hogy hogyan érem el a küldetés hogyanját.'
'Már el.. öö.. Már elmentünk a feléig.. Vagy hogy is mondják? Már eljutottunk a feléig, nna.'
'A stratégiai tervezés megvalósítása során folyamatosan motivációt kell kidolgozni.'

És kiderült róla, hogy nem 22, hanem 32, a különbség a púderréteg vastagsága az arcán..