Nem fogok több vállalatgazdaságtan órán részt venni, az biztos. A nőnek egyetlen egy értelmes mondata nincs, tárgyi tévedései vannak, hibás válaszokat ad, a saját ábráit nem tudja értelmezni, de vitába száll a saját igaza mellett, és percenként bebizonyítja a hallgatóknak, hogy mennyire buta. Kinevetjük, és azt hiszi, azért nevetünk, mert vicceset mondott. Örül magának. Az utolsó egy órában nem írtam semmit, nem szólaltam meg, csak ráztam a fejem megállás nélkül és megértő pillantásokat kerestem a teremben, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a véleményemmel.

Ezután G-hez a kocsiban: "Engem most azzal is boldoggá tudsz tenni, ha csak néhány értelmes, egész mondatot mondasz egymás után, bármilyen témában." Kiakadás.