Szar dolog hangulatembernek lenni. Saját magamon se tudok kiigazodni. Pár napja a napsütés is elég volt, most meg keresnem kell az indokokat, amitől jókedvem lehetne. De még egyet se találtam.

Valószínűleg többet mutatok a hangulatomból, mint amennyire valóban szomorú vagyok, mert már többen álltak meg az ajtóm előtt szánakozó tekintettel. Van, aki bejön, van, aki tovább megy. Nem tudom, melyiknek örülök jobban. Talán egyiknek se.