Nem értem, mi történik a hapsik agyában úgy 30 körül, amikor hirtelen mindenki gyereket akar. Sajnos G már óránként szóba hozza a gyerek kérdést, amivel mostmár komolyan az agyamra megy.

Keresi a legoptimálisabb időszakot a szülésre, és azon gondolkodik, hogy vajon a lányokkal is lehet-e legozni, meg xbox-ozni. Az egyik szlovák kocsmában, a sípályán a szokásos komorságommal ismételtem neki, hogy én tényleg nem akarok gyereket. Akkor először, komolyan vette. Komolyan vette és megijedt. Azóta már nem a "mit kell csinálni a gyerekkel, hogy jó tanuló legyen?" kérdéskör érdekli nagyon, hanem sokkal inkább a "miért nem akarsz gyereket, minden nő akar gyereket" problémakör. Asszem, rájött arra, hogy az elutasításom célpontja nem a gyerek, hanem sokkal inkább ő.

Pár napja szorong, azt hiszi, ki akarom rúgni. Pedig nem.

Azt szeretném, ha ő rúgna ki engem.