Egy tegnap esti beszélgetés meglágyította a szivem helyét és pár órára elhitette velem, hogy van, akinek a helyzete az enyémnél is rosszabb, és kilátástalanabb. Aztán ma reggel visszazuhantam. Minden csoda három percig tart. Nálam szerencsétlenebb lény nincs.

Eltettem az msn szövegét és fél óránként elolvasom, mint egy kamasz. Hátha nem vettem észre benne valamit, vagy hátha nem is igaz, hogy ezt írta. Ellent mondani a saját érzéseimnek kiábrándító, véresen valóságos és fájdalmas akció. Mégsem vagyok kamasz.