Tegnap kimentem a temetőbe. Kb olyan volt a hangulatom. Akartam beszélgetni egy kicsit a nagyszülőkkel. Vittem nekik virágot, és felkészültem rá, hogy esetleg nem fognak válaszolni.

Már a temetőt is nehezen találtam meg, régen jártam arra. 1996 és 1997-ben volt a temetés, azóta legfeljebb egyszer látogattam meg őket, nem szokásom halottak napján tömegelni a temetőben.

Pontosan emlékeztem, hogy a temető melyik részén kell őket keresnem, Nagypapa és Mamóca urnája egymással szemben van, de van köztük egy fal. Még viccelődtünk is, hogy még jó, hogy van köztük az a fal, mert életükben is folyton veszekedtek. Jobb így, mindenkinek. Szóval elkezdtem őket keresni, de nem találtam egyiküket sem. Ha az egyiküket megtaláltam volna, akkor már a másikat is megtaláltam volna, de így.. Egy csomó helyen koszorúk takarták el a neveket, azokat nem akartam levenni vagy elmozdítani, talán emiatt nem találtam őket.

Aztán letettem a virágokat a földre és eljöttem. A kocsi felé sétálva megnézegettem a sírokat, voltak köztük nagyon szépek. Jóleső csend volt. Tiszta nyugi. Nem rohant senki sehová. És a halottak közül nagyon sokan még a 19. században születtek. Szeretek temetőbe járni. Ha legközelebb Párizsban járok, megnézem a Pere-Lachaise-t.

http://www.flickr.com/photos/guyverville/sets/43603/