Ne nézd, hová vezet, s mi fájdalomba visz
szeretni bárkit is, kivel
e földi körhintán csak úgy véletlenül,
s oly szükségképpen találkozol!
Te állsz, ő szembejön, röpíti őt a gép,
arcodba néz, kapaszkodik,
és jól tudom: rémítő gyorsan elforog
- de hát nem ő akarja így!
A kaktusz négy-öt évben nyitja szirmait,
s négy-öt nap teltén hervad el,
de mondanád-e: akkor kár is nyílnia,
ha ily rövid szépségre jó?
Hogy ki meddig miénk, az nem ránk tartozik,
a mi dolgunk szeretni őt.
Ha félsz, ne nézd a körhintát reménykedőn,
tudod, hogy úgyis elforog!
Ajándék légy, aki ön-sorsáról mit se tud,
ki örömöt nem vár, csak ad,
s akkor talán a hinta egyszercsak megáll,
s a kaktusz nyitja szirmait.
Fábri Péter
Vita aeterna
//'nincs kaktusz'.
Eszter
15 éve
1 megjegyzés:
Kedves Judit!
Köszönöm a szép, s egyben nagyon igaz verset. Lassan 10 éve gyűjtöm a kaktuszokat, van jó pár 100 db. Ami a lényeg benne, hogy ezt a gyűjtési szenvedélyt egy számomra feldolgozhatatlan esemény váltotta ki bennem.Ha nem bánod röviden leírom. Van két felnőtt lányom, s az egyik kb 10 évvel ezelőtt beállt Krsna szerzetesnek, ami számomra elfogadhatatlan volt,teljesen megváltozott,megalázott emberi és anyai mivoltomban. Nem is tudom leírni a fájdalmat amin keresztül mentem, csak az értheti meg aki valami hasonlót már átélt. Itt hagyott maga után pár darab kaktuszt, teljesen elhanyagolva, s én sírva átültettem őket és a növények életre keltek, azóta sok mindent megtudtam róluk, már szaporítom is őket, ők a barátaim. Közben átértékelődött minden bennem, átéltem a pokol összes kínját, de itt vagyok túléltem, pedig azóta sincs kapcsolatom a lányommal. Közben megtanultam apró dolgoknak örülni, nem vágyok nagy dolgokra csak szeretetre, s szeretni másokat, s elfogadni mindenkit olyannak, amilyen.
Kicsit hosszúra nyúlt ez a válasz, de most feltörtek bennem az emlékek. Remélem egyszer visszajön, ső is majd másképp lát mindent.
Mégegyszer köszönöm Ági mama!
Megjegyzés küldése