Visszagondolni az elmúlt időszakra, értékelni, vizsgálni a történteket inkább szilveszterkor szoktak, nekem az idei születésnapom hozta el azt, amit évről évre elhalasztok megtenni.
12 éve a szülinapomra 18 szál rózsát kaptam, ami szerintem mással is előfordul, örültem neki, egy ideig szárítottam a szekrény tetején, aztán mikor nagyon poros lett, kidobtam. 18 évesen az ember ritkán tervez előre, a vágyai kimerülnek az egyetemi felvételi sikerében, de azért számít valami nagyobb ajándékra, ami emlékezetessé teszi a kerek szülinapot. Én a tizennyolcadik szülinapomon semmi egetverőt nem éreztem, másnap ugyanúgy keltem fel, ugyanúgy éreztem magam, mint annak előtte.
25 évesen, kissé megkomolyodva szívesen veszünk nyaralást, ékszert, vagy lánykérést. A tanulmányok befejeztével munkahelyi célok tűnnek fel, esetleg tervben van a családalapítás. A szülinapi ajándék még mindig jelentőségteljes dolog, az évek száma hordoz némi jelentőséget, az ember a szülinapját türelmetlenül várja, készül rá, szép akar lenni, megtervezi, mit vesz fel aznap, sminkeli magát, mintha számítana.
30 évesen a következő változásokról tudok beszámolni, ami közvetlenül vagy közvetve a kerek dátumhoz köthető:
- nem számít semmi, csak a család.
- gyerek nélkül tudtam élni, amíg nem volt, most viszont elképzelni sem tudnám magam nélküle, és azt se tudom elképzelni, hogy mások hogy bírják, hogy nincs nekik. Ez korábban meg se fordult a fejemben.
- az utóbbi időben elvesztettem néhány barátot fizikai távolság, vagy életviteli különbségek miatt. nekik nincs gyerekük. a terhesség alatt egyszerűen megszakadt velük a kapcsolat, pedig közeli barátnak hittem őket.
- az utóbbi időben megerősödött a kapcsolat néhány olyan baráttal, akiket nem tartottam nagyon közelinek. egy részüknek nincs gyereke, de nagyon érdekelte őket, hogy milyen a terhesség meg az anyaság és gyakran váltunk érdeklődő leveleket vagy látogatnak meg, mióta itthon vagyok a gyerekkel. más részüknek van gyereke és amióta nekem is van, klubtagnak tartanak.
- a hamvasbőrű helyett a tapasztalt jelzőt használom, ha magamat kell jellemeznem.
- örülök a virágnak, de 30 szál rózsát úgyse tudnék hova tenni, bőven elég az a 3 is, ami jelképesen a vázába került.
- nem tartom nyilván a napot, nem számolom, nem készülök rá, úgyis eljön.
- mindegy, mi van rajtam aznap, mert a gyerek úgyis összenyálazza pár perc alatt, nem érdemes a legjobb ruhámat felvenni. étterembe úgyse jutok el, otthon meg tökmindegy, mi van rajtam.
- nem sminkelek, nehogy a gyerek lenyalja az arcomról.
- ajándék helyett jól esik egy üveg bort elfogyasztani este a film alatt, utána meg létszám ellenőrzést tartani a gyerekszobában, megpuszilni, betakarni az utódot, ahogy minden nap. egy ideje érezhetően nincs különbség egyik és másik nap között, nincs külön ünnepnap, mindegyik egyforma. egyformán fontos és megismételhetetlen.
- nem számít semmi, csak a család.
Arra számítok, hogy 30-on túl már nem tartogat sok újdonságot egy-egy év. Legalábbis annyit, mint az elmúlt egy év hozott, nem fog. Pont tavaly ilyenkor tudtam meg, hogy teherbe estem. Szóval sok változásra már nem számítok. Több gyerekem még lehet, de ennél komolyabb már nem leszek. 60 évesen majd megint összeírom a tapasztalataimat.
Eszter
15 éve
